A szovjet Szputnyik–2 műhold fedélzetén Lajka (oroszul: Лайка; jelentése: Ugatós) kutya – fajtáját tekintve egy keverék – volt az első élőlény, amely eljutott a világűrbe. A műholdat 1957. november 3-án indították Bajkonurból. Az űrutas eredetileg Moszkva utcáin kóborolt, és a sintértelepről választották ki kísérleti alanynak. Több más néven is illették az állatot, leggyakrabban használt neve állítólag Kudrjavka (кудрявка), azaz Bodri volt. Két másik kutyával együtt rövid kiképzést kapott és 1957. november 3-án felbocsátották az űrbe a Szputnyik–2 fedélzetén. A műholdnak nem volt visszatérő egysége/képessége, ezért Lajkára egyébként is halál várt, de szovjetek sokáig azt terjesztették, hogy több napig életben volt, ám mint később bebizonyosodott, a Föld körüli pályára állás után néhány órával elpusztult. Biológiai küldetést kellett volna végrehajtson, amelyben az élő szervezet űrbéli viselkedését tanulmányozzák.
Ezt a klippet találtam a youtube-on és ahogy megnéztem kicsit elszomorított, de nem is csoda, hisz Lajka sorsa embertelen volt. Tudomány meg ez meg az, de hát akkor is. A klipp jól illusztrálja a kutya szemszögéből a dolgokat, feldolgozza érzéseit, emlékeit, akkor is, ha azok nem is így történtek...
Ha nem látnád a videót, kattints ide!
Lajka egy hétre elegendő, zselé formájú ételt kapott. Az esetleg keletkező ürülék tárolására egy, a hátsó felére erősített zsák szolgált. A kutya testére még egy hám is került, amelyet láncokkal a tartályhoz erősítettek és így arra korlátozták az állat mozgását, hogy csak felállni, leülni, vagy lefeküdni tudott. Hely híján megfordulni már nem volt lehetősége.
A felbocsátás során, a legnagyobb gyorsulás és túlterhelés idején a kutya légzésszáma megháromszorozódott, szívverése a start előtti 103-ról 240-re gyorsult. Nagyjából 3 órányi repülés után – hozzávetőleg háromszor olyan lassan, mint a földi tesztek során – állt vissza a 100-as számra a szívverése. Az adatok arra utaltak, hogy Lajka valamicskét evett is az ételéből. Azonban nem sokkal később (nagyjából a repülés hetedik órájától) nem érkeztek életjelek a műholdról. A szovjetek eredetileg úgy tervezték, hogy egy hétnyi repülést követően mérget adagolnak Lajka ételébe és így küldik kegyes halálba az állatot, mivel a műholdat nem szerelték fel olyan eszközökkel, amelyekkel képes lett volna visszatérni a Földre. Erre azonban már nem került sor, az eb – vélhetően a műhold túlmelegedése miatt – pár órán belül elpusztult.
Tovább a poszthoz
Ezt a klippet találtam a youtube-on és ahogy megnéztem kicsit elszomorított, de nem is csoda, hisz Lajka sorsa embertelen volt. Tudomány meg ez meg az, de hát akkor is. A klipp jól illusztrálja a kutya szemszögéből a dolgokat, feldolgozza érzéseit, emlékeit, akkor is, ha azok nem is így történtek...
Ha nem látnád a videót, kattints ide!
Lajka egy hétre elegendő, zselé formájú ételt kapott. Az esetleg keletkező ürülék tárolására egy, a hátsó felére erősített zsák szolgált. A kutya testére még egy hám is került, amelyet láncokkal a tartályhoz erősítettek és így arra korlátozták az állat mozgását, hogy csak felállni, leülni, vagy lefeküdni tudott. Hely híján megfordulni már nem volt lehetősége.
A felbocsátás során, a legnagyobb gyorsulás és túlterhelés idején a kutya légzésszáma megháromszorozódott, szívverése a start előtti 103-ról 240-re gyorsult. Nagyjából 3 órányi repülés után – hozzávetőleg háromszor olyan lassan, mint a földi tesztek során – állt vissza a 100-as számra a szívverése. Az adatok arra utaltak, hogy Lajka valamicskét evett is az ételéből. Azonban nem sokkal később (nagyjából a repülés hetedik órájától) nem érkeztek életjelek a műholdról. A szovjetek eredetileg úgy tervezték, hogy egy hétnyi repülést követően mérget adagolnak Lajka ételébe és így küldik kegyes halálba az állatot, mivel a műholdat nem szerelték fel olyan eszközökkel, amelyekkel képes lett volna visszatérni a Földre. Erre azonban már nem került sor, az eb – vélhetően a műhold túlmelegedése miatt – pár órán belül elpusztult.
9 komment komment