Egy hete (ami lehet, hogy már kettő), a szarvasbogarak ismét vendégeskednek a fűzfánkon. Pár éve tömegesen megjelentek az udvarunkon, de elmúlt a nyár, elmúlt az invázió, az emberek hatalmon maradtak a bogarak pedig tovaszálltak mély zümmögéssel, melynek olyan hangja volt, mint egy Harley-Davidsonos felvonulásnak. (mellesleg akkora Szarvasbogarak voltak akkor, hogy kicsit féltem is tőlük, nehogy lepofozzon valamelyik) Idén normális méretben fűzik egymást a fűzfán, egyikük akrobatikusan hanyattesett a magasból, így egy-két fénykép erejéig feltettem az asztalra.
Szép! (képre kattintva teljes méretben megjelenik) Nem tudom, hogy láttatok-e már szarvasbogarat repülni, amennyit én eddig láttam, abból levontam a következtetést, hogy azért repülnek szinte függőleges testhelyzetben, mert annyira nehéz lehet a szarvuk, hogy egy vizszintesbe állást követően pillanatok múlva kamikaze-mélyrepülésben fúródnának a földbe...
3 komment komment