Ültem a Frei kávézóban, ittuk a szokásos kávénkat, csupán csütörtök helyett péntek vagy szombat este lehetett, és úgy hívták hivatalosan, hogy Ízek és ritmusok, zenés kávékalandozások a Föld körül - ha jól emlékszem. Lepacsiztunk a Gabival, már kijött velünk hátra cigizni, aztán visszafutott lemezt cserélni. S zárórakor a szettet az alábbi dallal zárta:

Nagyon tetszett, egyből megkérdeztem az előadót, majd rémlett is, hogy ez megvan otthon, a vidagabi mappában, előkerestem, meghallgattam, szeretem. Valaki hozzátette, hogy ez egy amolyan záródalként szokott funkcionálni. Ezzel zárja Gabi a szettet... Gabi, akivel sokat beszélgettem olykor-olykor, és inkább voltunk jobb haverok, mint barátok, de az ember mégis úgy érezte, hogy barát, hiszen Gabi mindenki barátja.

A mai nap hirtelen rossz hír járta be a város telefondrótjait, vagy adótornyait, mifenéit. Gabi már nem zenél nekünk itt többet, nem pacsizik velünk, nem fut ki cigizni hozzánk, nem mondja meg a frankót, és nem játssza nekünk az All A Dem A Do-t.
Rossz érzés, eltereltem a gondolataimat, de azért csak-csak rám nehezedik szép lassan  estére ennek a súlya. Még most sem hiszi el az ember, mintha csak valami kacsa lenne...

De azt hiszem nincs értelme elbújni az ilyen gondolatok elől, mert csak emésztenek. Bennünk úgyis tovább pörgeted a lemezeket, diktálod az ütemet, majd pacsizunk legközelebb, addig ne zárd a szetted, s majd két track közt kifutunk hátra cigizni. Nyugodj békében VG!