A múlt héten volt szerencsém elmenni az Ocho Machoékkal Kowalskyhoz (ezesetben meg a Vega nélkül volt, otthon). A Kowalsky meg a Vega zenekart régebben ismertem meg, az akkori slágerükkel, a Fekete lepkével. Nagyon sokat hallgattuk a kollégiumban ezt a számot akkoriban. (itt meghallgatható)

Gergőék (Ocho Macho) egy közös dalra készülnek Kowalskyval, ennek hátterét itt olvashatjátok részletesebb irományomban. Én maradnék most csak annyinál, hogy mennyire jól éreztem magam, azalatt az este alatt, amíg ott voltam. Odaérve vacsora, közvetlenség: Te vagy az Atom? Szevasz! Már meséltek rólad. - ez persze jól esett:) Majd megvacsoráztunk, ettünk egy tucatnyi isteni pogácsát (Kowa-Mama sütőjéből), illetve a házi linzer is bajnok volt köztünk:)

Persze nem csak enni mentünk, hamar nekiláttak a srácok a dalszerznésnek, amely folyamata izgalmas, mert jó nézni, ahogy percről-percre újabb és újabb apróságokat adnak hozzá egy gitáralaphoz... Nekem már ilyen nyers formában is tetszett a dal, úgy hogy még csak a gerince készült el. Aztán a folyamatos pacsizások is jöttek szép lassan: "Jó lesz ez így!" "Ú de király, adj egy ötöst!" - tényleg egy élmény volt..

Nem is lennék az, aki vagyok (meg hát nem is lettem volna ott), ha ezt az egész folyamatot nem rögzítem, így meg tudom mutatni nektek egy részletét, s remélem lesz lehetőségem bepillantást nyerni a további folyamatokba, pláne azért, mert arra is kíváncsi leszek, hogy hányan állnak majd végül a színpadon (8-11 fős zenekarokról van szó).

Nem húzom tovább, linkelem is, nézzétek:

Amúgy a dalolás hajnalig tartott, majd az azt követő beszélgetések, elmélkedések is. Jó volt, örültem, hogy megismertem Kowát színpadon kívül is:)