"A kurva anyád te zsidó paraszt geci!" - mondá az intelligens ember tegnap este. Elgondolkodtat, hogy vajon mi rosszat tett az édesanyám, hogy mások íly módon a szájukra veszik, s vajon mitől lettem én egy másik nemzetiséghez tartozó földműves ondó? Ez csak intelligencia kérdése?

Tegnap este életemben először voltam nagyobb focimeccsen. (Nagyobb alatt értendő nálam az, hogy stadionban játszották, Haladás - Fradi) Mivel az életemből mindig kimaradt a foci, ezért annyira nem voltam lelkes, nem olyan családban nőttem fel, ahol bárki is szerette volna. Még az sem változtatott meg, hogy a tesiórákon focizni kellett, meg a kollégiumban volt több focista szobatársam. Nekem ez csak egy játék marad, amiben sok ember kerget egy bőrgolyót, nem fogom sosem túldimenzionálni.

Hú de lelkes vagyok - Bonyifotó

A meccs után (0:0) a rohamrendőrök (rengetegen voltak) először szétoszlatták a Haladás drukkereket, majd elkísérték a Fradisokat a vasútállomásig szigorú védőfalakat képezve, utcákat előre figyelve, rengeteg autóval, rengeteg emberrel (tényleg rengetegen voltak). Nem történt semmi különös, mivel várható volt, hogy egy régebbi balhét követően a rendőrség felkészült ilyen téren, most még zalai rendőrök is voltak a csapatok közt.

Sün-sün! Ahogy az kell, ment a kiabálás, éneklés, miegymás. Az állomásnál megálltunk, pár perce már ott tébláboltunk, amikor csörgött a telefonom. pankeey-vel beszéltem, közben a közeli tér egyik házának ablakát néztem, majd amikor lejebb pillantottam csak azt láttam, hogy valami csaj affektál felém valamit, hogy mit bámulom meg ilyesmik. Látszott, hogy több volt benne az alkohol, mint a vér, nem foglalkoztam vele. Később egy másik csaj beszólt valamit a Bonyinak, hogy széttöri a fényképezőgépét meg ilyenek, Bonyi nem is fotózott arrafelé, na mindegy.

Aztán videóztam épp, amikor egy csávó olyan nagyon fenyegetően "kínyirlak te mocsok" tekintettel magyarázott valamit, de nem hallottam. Igazán nem is érdekelt, amíg ott állt mellettem egy-két méterre, addig csendben volt. Nem féltem semmitől, a rendőrök minket is mondhatni elszeparáltak.

Aztán kimentünk a peronra, majd hallatszott, hogy a fradis vagonban éneklők bent elég rendesen ütik a vagont. Bekapcsoltam a kamerát és akkor jött a szép mondat: "Ne kamerázzá bazmeg mer odamegyek te geci! A kurva anyád te zsidó paraszt geci!" - nos kérdem én, hogy miért is kaptam íly szép szócsokrot? Talán félünk, hogy valaki véletlenül felveszi, ahogy szétverünk egy vagont? Vagy mi a baj? Na mindegy. Nem szóltam semmit, nem szoktam. Egész meccs alatt cigányoztak, zsidóztak, parasztoztak és hasonlók, mindegy, ez van.

Ez csak intelligencia kérdése? Úgy gondolom igen. Sokan csendben hazamentek, sokaknak elég volt a meccs és az ottani anyázás. De mindkét szurkolótáborból egyeseknek muszáj csinálni a picsájukat, hogy le kelljen zárni egy csomó utat, ide kelljen utaztatni több busz rendőrt és ki tudja hány száz főnek kelljen kiperkálni a túlóráját azért, mert focimeccs volt, hűha! Nem azt mondom, hogy üljenek le egymással sörözni, de talán jobb lenne a jelen, ha ez annak idején mindig a stadionban marad és nem fejlődik azzá ami. TISZTELET A KIVÉTELNEK! - mert mindig ez az első pofon.

Szóval nagy élmény volt így elsőre. Ilyen mondatokat meg szerintem nem most hallottam utoljára, találkozom még "értelmiségiekkel" valószínűleg. Ja, hogy miért járok én inkább koncertekre és kiállításokra? Ez most már ugye nem kérdés...

Eleinte az idézett mondatot akartam címnek, aztán mégsem. Keresők meg blog jellege miatt inkább kihagytam.