A gesztenye viszonya Velem, vagyis az én viszonyom a gesztenyével Velemben vagyissss.... ahh.. ebbe belekavarodtam... E borzasztó szóvicc után azt hiszem egyből bele is vágnék a lecsóba: Velemben jártam szombaton a méltán (?) híres gesztenyeünnepen, kaptam hideget és meleget is egyaránt, avagy gesztenyenyelven szelídet és vadat is.

Tavaly hallottam először arról, hogy a környéken nem csak tökfesztivál, rétesfesztivál, borfesztivál (és még megannyi ételt-italt sorolhatnánk ide) van, hanem „gesztenyefesztivál”, azaz gesztenyeünnep is. Idén vaskarika színeiben indultam útnak, hogy megcsodáljam e gyerekkoromban nagy népszerűségnek örvendő, kézműves foglalkozásokon kötelező alapanyagként használt termés, a gesztenye magasztalását.
Busszal terveztem az utat, gondolván arra, hogy így nem kell vacakolnom sem a parkolással, olcsóbb is, na meg hát a környezet is számít, elvileg tömegközlekedve jobban kíméljük a világot (akkor is, ha a busz Szombathelytől Velemig fekete füstbe burkolózott?!).
Az Ady térre érkezve már láttam, hogy a buszon a menetrendszerinti 48 perc alatt nagyon kényelmesen fogok ácsorogni, mert kb. két busznyi ember állt a megállóban. A buszosok jó logisztikusok, így amikor már elméletben és gyakorlatban is megtelt a busz, sikerült még „lapjára” fordítva tíz embert bezsúfolni. Elég simulós viszonyt tudhattunk be a több, mint egy órás utazás alatt, sőt, még a faramuci sofőr tréfáin is jókat nevettünk (üres körforgalom előtt hirtelen fékezés, kanyarokban szinte szándékos nagy sebesség és nagy fékezések stb). Mire odaértünk a gesztenyevidékre, már elég jól összerázódott az utazóközönség, viszont nagy megkönnyebbülést jelentett megszüntetni a sok ember alkotta „szendvicset”.
Amikor odaértem a bejárathoz kicsit aggódtam, mert sajtós igazolványom otthon maradt és anyagilag sem készültem a 800Ft-os belépőre. Szerencsésen beregisztráltam magam, bár azt kiabálta a pénztáros a jegyszedőnek, hogy: „Engedd be az urat, a vaskaputól jött!” - vaskapu, vaskarika, majdnem ugyanaz:P
A falu alsó felén nem láttam mást, csak rengeteg árust, ki-ki gesztenyét forgatott, ki pedig lufikat árult. Ahogy végignéztem az út két oldalán, pár helyen úgy éreztem, hogy kicsit bazári a feeling, de ezt már megszokhattuk, mindenhol akad pár villogó izéket áruló stand, akik valószínűleg megkapták az egyik Star Wars űrhajót és annak fényforrásait árulják ki még sok-sok éven keresztül.
Beérve a központba máris jobb volt a sült gesztenye vs. bazár arány, sok-sok kézműves árulta különféle portékáit, ezek részletezésébe nem is mennék bele, hisz az hosszú felsorolás lenne. Inkább körbenéztem a műsorok szintjén, hogy mégis miből lehet válogatni. Kettőkor máris Szőke András műsora kezdődött, gasztronómiai előadást tartott, ami engem annyira nem nyűgözött le, mint vártam. Mindenféle sztorikat hallhattunk egyik fogyókúrázó komájáról, de vagy én voltam éretlen a poénokhoz, vagy vagy vagy nem tudom… Nem estem hasra, sem a 160 kilós malacot vágunk, sem a kádfalazós koma sztorijától. Sokkal jobb volt, amikor a helyszínről beszélt, a rögtönzött poénok a közönségnek is jobban tetszettek. Gesztenyés-vargányás-mittoménmis pörkölt rotyogott a bográcsban s később még a süteményversenyre készült gesztenyés finomságokat (messziről annak tűntek) is Szőkéék zsűrizték. Kezdtem kicsit éhes lenni…

Körbe is jártam a kajáldák környékén, rengeteg íncsiklandó étket láttam, minden amit szerettem volna az-az 500-as volt, a bigyós hús, a hagymás-hús, a húsos-hús meg az a kis Fiat is a parkolóban. Végül nem kajáltam, mert jóllaktam az illatokkal és egyik ismerősömmel találkoztam aki megkínált egy-kis mobilkávéval (milyen jó tud lenni egy termosz), a kávé meg annyira elvette az étvágyam, hogy legközelebb hazafelé jutott eszembe a kaja.
Voltam Szökős Néptáncegyüttes és a Vasi Népdalstúdió műsorán, csuhajja hujuju! Jól táncolnak s énekelnek, ezek azok a kötelezően látogatandó kulturális elemek/műfajok, amelyek már sokadjára látva nem is annyira unalmasak, mint rég. A mély magyar kultúra után következett a nálam mindent vivő előadás, a kiskunfélegyházi vándorzenész, Gulyás László által előadott „Csicseri történet”. A közönséget nagyon aktívan bevonta az előadásba, mint ahogy Szőke Andrást is, aki a végén már csak azt mormogta a sokadszori „szívatásra”, hogy: „Nekem csak azt mondták, hogy idejövök, főzök egy pörköltet és mehetek haza.” – tehát vicc-vicc hátán poénnal fűszerezve. Szabályosan már fogtam a hasam a röhögéstől, nagyon-nagyon jó volt az előadás a csicseri falu lakóiról, a csicseri bíróról és a falu tojásáról.
Miután vége lett a az előadásnak már csak a Hétrét együttes koncertjének első számait hallgathattam meg, majd rohanhattam a Kőszegszerdahelyre a buszmegállóba (csak 2,5km), hogy időben visszaérjek Szombathelyre. A buszmegállóban megismertem egy írónőt, akivel nagyon jól elbeszélgettem (ez egy külön bejegyzést kap:P). Aztán a buszra felszállva már vigyorogtam, délelőtti sofőrünk köszönt vissza a kormány mögül:)
Amúgy elég sokan panaszkodtak a belépő miatt, van aki azért, mert soknak találta, van aki azért, mert egyáltalán van. Volt aki pedig azt hangsúlyozta, hogy ez a kis meghitt gesztenyeünnepként induló program mára bazárivá nőtte ki magát és ugyanúgy tönkremegy ezáltal, elveszti a hangulatát, mint a számos tökfesztivál és egyebek. Van benne valami, de tényleg. Kevés volt a pillanat, ami megfogott, nem volt meg a rendezvénynek az-az igazi hangulata, amire számítottam.
Hoppá, a sült gesztenyéről nem is írtam… Nos azt pont elfelejtettem megkóstolni, de már írtam róla régebben egy bejegyzést, emlékfrissítés, katt!:P:D

Galéria a vaskarika.hu-n, ide kattintva.