A szerkesztőm nagyon aggódhat testalkatom végett (testtömegre valahol egy alultáplált zsiráf és egy anorexiás teve közt helyezkedem el), mert ismét utasításba kaptam a hízókúrát. Szerencsére most nem rétesekkel kellett degeszre tömnöm magam, hanem a karneválon fellelhető ételekkel, pontosabban a gyros-szal és hasonló alkatú társaival. „Atom! Ugye szereted a hússal töltött görög-római-magyar-internacionalista lepényt és pitát? Végezz egy gyorstesztet, hogy a népek tudják, hol, mire számítsanak!"
Szerencsére tényleg szeretem a gyrost (és hasonszőrű társait), mert - totális képzavarral élve, nyitott kapuimon dörömbölt. Neki is láttam a Thököly utca környékén található egységek bemérésének. Eszközök: füzet, toll, szaglószerv és korgó gyomor. Ez a teszt most titkos lett, nem közöltem egyik helyen sem, hogy mire készülök, így legalább eredeti eredményt kapok mennyiségről és összeállításról is. Mindent igyekeztem kipróbálni, ami hasonlított az alap-ételre, a főcsapás iránya a gyros volt, de természetesen felvettem az összes mellékszálat, hiszen a blogger nem übermájer szakács, mint Benke Laci bácsi, hanem fogyasztó, vendég és éhes.
Mivel a cégérek nem mindenhol kaptak helyet az alakalmi sütödéken, ezért elhelyezkedés szerint említeném az alkalmi éttermeket. Lehet pitában, tálban, tányéron szalvétában, ehető késsel, villával, kézzel, lábbal, kanállal, ahogy mi akarjuk, ez a karnevál.
Fő tér – a Mészáros butikkal szemben, a dm mellett található stand
Ha kocsikhoz kéne hasonlítanom a gyrost, azt mondanám, hogy egy sötétszürke Dacia Logannal állunk szemben. Izgalomtól mentes olcsó családi kocsi, elvisz bárhova és vissza is hoz, full megbízható. A tipikus, tradicionális és megszokott gyros-íz, a fűszerezés, a szósz, a látvány, s mind-mind a jól bevált gyrosos elemek vannak jelen. A kiszolgálás viszonylag gyors, a gyros pedig finom, aki fél az új ízektől vagy csak a megszokottat kedveli ill. sima gyrost akar enni, ezt válassza!
Fő tér – OTP Bank előtti stand
Megtaláltam a karneváli gyrosok Suzukiját, avagy Swiftjét, igazi jó magyaros ízek! Az összes eladó-süt-ácsorgó és nézelődő munkatárs szigorúan magyar címeres polókat visel, azt hiszem, hogy innen már csak egy jó adag pörkölt vagy gulyás hiányzik.
És nini, ott rotyog oldalt, "hagyománytisztelünk" kérem szépen, "hagyománytisztelünk".
Ez már külön válfaj: császárszalonnás gyros, nem is pitában, hanem langallóban. Aki megszokta és szereti a jó paraszti ízeket, feltétlenül kóstolja meg, császárszalonna, sonkával, hagymával, jól megborsozva, mi kell még? Már csak a rasztaszőrű Bodri kutya hiányzik az asztal alól, aki habzsolja a lehulló darabokat, közben Ladánybenét hallgat fátyolos szemekkel. Amúgy meg egy kancsó bor és a jó ebédhez nóta is dukál, ezeket se hagyjuk otthon.
Az előbb elhaladtam egy réteses stand mellett. Mondanom sem kell, hogy megosztott érzelmek lettek úrrá rajtam, a hideg futkosott fel-le a hátamon, majd meg-meg botlott a libabőrben. Gyorsan elmenekültem a közeléből, tudniillik a Nagy rétes-teszt óta nem kívánom e finom étket, még legalább fél évig.
A teszt folytatódik, kattints ide!
Persze még most sem tudom, hogy milyen típusról van szó, annyira nem néztem utána. Csak, mint lelkes autóbuzisággal megáldott férfi, publikálnom kellett e bejegyzést.
