Miközben ismerőseim nagy része Valentin napon a busókért kiált és Amerikától kereskedelmi ünnepnek átvett hülyeségnek tartja, és mélységes bojkottra int, addig én szép csendben, mindenféle óriás szívformájú lufiktól és plüssöktől mentesen töltöm a napom. Délután besétálok egy virágboltba, veszek a kedvesemnek egy szál fehér rózsát, mert azt szereti. Aztán hazamegyek, csókot adok a szívformában kirakott csokikért, ebédelek gyertyafény mellett egy normális menüt, majd mihamarább befejezem a munkát, hogy délután együtt lazuljunk, ölelgessük egymást, és nézzük valamelyik dokumentumcsatornán a globális felmelegedésről, és az északi sarkkörökről szóló műsorokat. A lényeg úgyis az együtt. És még egy fekete-fehér kép is belefért a napba.

