Az idei szilveszterem is úgy sikerült, ahogy arra nem számítottam: jól. Ezt most csak azért mondom, mert párszor már előfordult, hogy csak az utolsó egy-két napban derült ki, hogy hova is megyünk. Idén is már fontolgattuk Borival, hogy otthon maradunk, berúgunk a pezsgőtől és egymásbagabalyodunk, majd összecsomózott végtagokkal kócosan koccintunk, ha éjfélt üt az óra, de aztán csak-csak meg lettünk hívva egy buliba 27-én.
Viszonylag hamar felkeltem harmincadikán, az előző esti Illegál Fesztivál képanyagának neki is álltam, majd cikket írtam hozzá, s az egész folyamatot max azzal szakítottam meg, hogy lefotóztam Luciet, mert annyira aranyosan aludt.
Bori két órán keresztül készülődött, ebből kb. 1-1,5 óra volt a ruhaválasztás: Ez jó lesz? Nem inkább másban megyek. Ez jó? Nem, ebben nagy a fenekem. És ez? Á, mondjuk ebben nem látszik a fenekem. - és hasonlók. Majd amikor túljutottunk a “nincs egy rongyom” és “el kell mennünk ruhát venni” megoldásokon, akkor meglett az esti szett. A maradék idő a szokásos smink+hajvasalás+ékszerválasztás trió számlájára írható. Ilyenek a lányok, azzal nincs semmi baj, ha sokat készülődik valaki, csak kezdje időben, mint Bori:) Én azt hiszem 10 perc alatt megvoltam, de hát faszi vagyok, nekem sokkal könnyebb: farmer, póló, pulcsi - ezen nem kell sokat gondolkodni:)
Aztán nekivágtunk az éjszakának és Hanzséknál folytattuk. Gyorsan megcsináltam Hanzs hathatós segítségével egy GTA küldetést, ami másnak nem sikerült, betépett módban legyilkoltam egy bolygónyi ufót, igaz ötször kellett nekifutnom a küldetésnek, de a végén különösképp jó volt, ahogy Hanzs kiabálva a tévé előtt mutogatott a képernyőre úgy, hogy annak felét kitakarta. A lényeg, hogy sikerült:) Utána játszottunk a Limboval, ami egy kifejezetten jó játék! A Hanzséknál készült fotókat Bori követte el.
Eközben szép lassan megittam egy egész üveg olasz eperbort, amitől este tízkor már szédülősen mosolygós voltam, de annyira, hogy ettől veszélybe került az est minden további egyenes vonalú mozgása. Hogy ne azzal kelljen tölteni az éjszakát, hogy “Atom kint sétál a friss levegőn, mert nem érzi jól magát” rendeltünk pizzát, ami után már ismét kívántam az eperbort:) Végül csak-csak sikerült elindulni este tizenegykor a Szimfibe, ahol Bonyi zakóban fogadott minket, és kb. olyan egyenes nézéssel, hogy az már spirál volt. Két percen belül át is vehette ünnepélyesen tőlünk a 2013-as Duda-díjat. (A Duda-díj 2010/2011 szilveszterén jött létre, én háromszoros Duda-díjas vagyok, e Mondatokban bejegyzésben olvashattunk róla először.)
Jól telt az este, táncoltam is, nem csak ittam. Igaz minél többet ittam, annál jobban táncoltam így lehet, hogy van a kettő közt valami összefüggés. Olyan volt az egész, mint egy házibuli, pont kényelmesen elfértünk, kifejezetten jó zenéket válogattak a fülünknek, Fatboy Slim, Apollo 440, The Chemical Brothers stb. Hanzs nagyon jó léggitáros, Bonyi keringőzött ha jól emlékszem Prodigy-re, Bori meg metálban nyomta.
Az utolsó koccintásom Bonyival volt, az első Borival. Az első italom sör volt, az első kajám pedig pogácsa, majd lencsefőzelék. Az Animás Himnusz után az első dal, amit 2014-ben hallottam, a 68 volt. Elsőnek Hanzzsal ráztam kezet, az első poént is ő sütötte el, az első fotóm tűzijáték volt.
Aztán elkészítettem a 365 projektem utolsó fotóját az udvaron “Mit csinál az a csávó azzal a lámpával ott a sötétben?” kérdések közepette, ezután pedig kicsit megkönnyebbülve szórakoztunk tovább, úgy hajnali háromig, amikor hazabotorkáltunk az éjszakában. Lulu rendkívül élvezte, hogy vittünk neki haza egy kis szerpentint a nyakunkban.
Tizenegyig aludtam csak, majd autóba ülve kenyérre vadásztam a városban, jó volt az üres utakon körözni s megtalálni az ötödik boltot, ami ilyenkor is nyitva van. Utána nekiláttam az idei lencsefőzeléknek, majd evés-ivás után feltöltve a napi fotót csak azt vettem észre, hogy szép lassan elment a nap és a tévé előtt alszom a Simpsons filmen. Jól telt ez a szilveszter, tetszett, ez is igazolta a receptet: házibuli-jelleg, minél kisebb társaságban, sok ismerőssel:)
