Van egy tetszetős cruiser bringám, név szerint Fülöp, még négy évvel ezelőtt alakítottam át neonszínű csudából mattfekete cirkálóvá. Vele inkább csak lazán szeretek kerekezni, amikor nem kell sietnem sehova, kerülgethetem a padkákat és lehetőleg nem kell otthagynom sehol sem. Amolyan lazulós érzetem van rajta, állandóan mosolyra kerekedik a szám a nyergében.
Teltek az évek, majd-majd megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék valami városi lóti-futit, amolyan suhanósat, nézelődni kezdtem. Az idők során sokféle kétkerekűvel szemeztem, néha még újakat is vizsgálgattam a neten, de valahogy nem akaródzott szembe gurulni az igazi (pláne üres zsebbel). Aztán valamikor tavasszal kezdtem szemezgetni otthon a fészerben, a rozsdás öreg olasz paripával. Még apám hozta Ausztriából, a gumik a felnikre rohadtak, a felnik a vázra, a váz meg úgy önmagára. Rozsdafoltos volt minden krómozott felület, de ahogy néztem, láttam alatta a bringát, annyira azért nem volt rossz állapotban, kellett neki egy nagy pucolás. Még a nyáron bedobtam a kocsiba, hogy biztonság kedvéért nálam legyen, s ezután majd egy évig pihent a garázsban. Ilyen volt, még napi képem is lett.
Aztán idén májusban elhatároztam, hogy nem kínzom tovább sarokban parkolással a drótszamarat, nem arra született, leporoltam és megmértem minden porcikáját, átgondoltam a küllemét, majd megrendeltem az alkatrészeket. Új ülést, külső és belső gumikat, markolatot, bowdenházakat kapott, de ez még nem volt elég. Meg kellett szabadulni a rozsdától is, amit egy YouTube ezermestertől tanultam: alufólia és víz segítségével dörzsöltem csillogóra a króm felületeket, de óvatosan, hogy ne karcoljam össze a fémet.
Egy délután alatt végeztem a kerekekkel, hasonlóképp a többi alkatrésszel is, kellett hozzá némi türelem. A hajtókar egyes részeinél szinte hallottam ahogy csámcsog a rozsda, de szerencsére mindenhol sikerült megszüntetni a felületi kórságot. Közben persze levetkőztettem a lovat, feleslegesnek találtatott az első lámpa, a két sárvédő, a csomagtartó, és persze a fekete ülés, markolat és bowdenházak is lekerültek, várva az újakat.
Aztán megjött a rendelés, Csepel bowdenház és markolat, réz bowdenházvégek, egy egyszerű ülés, és apróságok. A 27-es gumi miatt csúszott egy hetet a projekt, azt már nem árul minden második boltos, de rendelni még lehet. Egy délután alatt felöltözött a bringa, majd kiállítva az udvarra meg is jegyeztem, hogy nagyon fess lett ez a Jenő - merthogy így neveztem el. Kifejezetten jól áll neki a klasszikus küllem:)
A rendelésnél ki kell térnem arra, hogy nem egyszerű itt helyben. Például a Csepeltől nem lehet rendelni kiegészítőt a szombathelyi partnerüzletben, mert a boltvezető szerint: "Abból kell választani ami van." - nem mindenhol találtam meg a közös hangot, hol ez, hol az nem volt beszerezhető - "Olyat nem lehet kapni." - mondták. Persze, hogy nem, nem is létezik olyan barna ülés, ami nem sportos és épp nincs a polcon. Aztán bementem a Nett-Centerbe, ahol Borbély Norbert (őt kell keresni) még a legutolsó hülyeségemnek is utána nézett, és még ajánlotta is, hogy miket tudna hozatni, ami nekem tetszhet.
Bori már blogolt a bringáról sok remek fotóval (különösen ajánlom a bejegyzését), s most én is megtettem. A tesztgurulások alatt jól teljesített Jenő, ezt-azt még meg kell húzni, itt-ott még kell kicsit állítani, de rendben van, jól megy, már csak a térdemet kell kicsit beolajozni, aztán minden szép lesz és együtt rójuk az utakat itt Szombathelyen:)
