Munkám során sokféle eseményt örökítek meg, legyen az fotós, videós vagy éppen szöveges módja az információátadásnak. Vannak olyan témák, amelyeket szívesen feldolgozok, és persze vannak olyanok is, amelyeket annyira nem csípek, ilyen volt a múlt héten, a pénteki disznóvágás is. Voltam már én ilyenen, de sosem szerettem ezt az eseményt. Sajnálom a disznót, nem tetszenek a szagok, a vérengző látvány, utálom a pálinkát - ilyen feltételek mellett nehéz jól érezni magad. Persze a karajt megeszem, illetve módjával egyéb más disznóságokat is, de szembesülni már nem szeretek a "honnan való" részletekkel.
Szombathelyen, a Váci Mihály iskolában rendezték, afféle hagyományismertető disznóvágás volt, hogy a városi kisiskolások is tudják miből lesz a hurka, a kolbász, a szalonna vagy a töpörtyű. Én is elmentem, videóztam, bizonyos mennyiségű belezést látván tartottam egy kis szünetet, nem tetszett a gyomromnak a látvány, s amíg arrébb vonultam megkérdeztük a gyerekeket is, hogy nekik mi tetszett. Na persze, hogy a pont a belezés. Azért szerencsére sok kölyök volt, akiken látszott, hogy nekik "undi".
Ha már a disznóvágást nem, de legalább a videóvágást élveztem, megmutatva a véres valóságot, ötvözve a vicces jelenetekkel és a Dzsungel könyvével, Baluval. Hogy hogyan? Katt ide a cikkhez, a videóból minden kiderül:)