"Az utolsó 2X-es születésnapod", "Már csak egy év és harminc vagy", "élvezd ki, mert 30 év felett minden nap ajándék" - ilyen üzenetektől hízott ma a facebookon az üzenőfalam, illetve sok más köszöntő fotóval, videóval, mondattal egészen késő estig, jól esett ez a dagadás... Szerettem 28 éves lenni, az olyan jó volt, ahogy bármikor hanyatt feküdhetett a korom, s a nyolcas lerúgva magáról a kettest végtelenné vált. Hosszú volt az év, még akkor is, amikor úgy éreztem, amikor gyorsvonatként száguldottak el mellettem a napok. 28.. ..volt benne sok jó, nagyon sok jó, és még egy pici jó, egy nagy aranyérem, 28-as felirattal. Élményszerzés, boldogságban létezés, sikerült ebben az évben is eljutnom erre-arra, láttam ezt-azt, hónapokat voltam Innsbruckban, írtak a zenészek jó dalokat, bemutattak a mozik jó filmeket, készítettem jó fotókat és videókat, szuper volt. Utolsó 28-as napomat Fövenyesen töltöttem baráti körben.
No de ennek a nagy, 28-as éremnek volt azért egy másik oldala is, ami nemhogy aranyat nem látott, de még rozsdás vasat sem. Bazmegium ötvözetből készült és nem spórolták ki belőle az anyagot. Persze leginkább csak munka szempontjából volt jelen ez az anyag, de ugye az ember napjának nagy részét ezzel a tevékenységgel tölti, szóval elég rendes behatással van az életünkre. No mindegy. Remélem a 29-es medálom sokkal jobb anyagokból áll össze. Nagyon remélem. Jövőre, nem a harmincadik születésnapomon, hanem a 29-edik születésnapom első évfordulóján csak egy szép emlékekkel zsúfolt évet akarok magam mögött tudni.
Tegnap lementünk a barátokkal Balatonra, Fövenyesre, és bár nem volt strandidő, azért jól éreztük magunkat hosszú nadrágban is. Koccintottunk, kaptam kávés könyvet, a Nagy kávé enciklopédiát, amire nagyon vágytam, örömmel forgatom ezt a megszállott kávészürcsölők közt csak bibliaként emlegetett olvasmányt. Annyi minden jó dolog, történet és leírás van benne, aki hasonlóképp rá van "cuppanva" a fekete lére, annak szívből javaslom, de olyan szívből, ami néha már nem is vért, hanem egy erős arabica főzetet pumpál.
29 éves koromra derült ki, hogy szeretem az édes BB pezsgőt, azt hoztak Martináék. Általában a borszármazékok ivása közben borsódzik a bőröm, de ebből többször is töltöttem. A titok persze csak annyi, hogy édes volt a buborékos nedű, én pedig a száraz dolgokat nem szeretem. Pálinkát is ittam, persze égnek állt az összes szőröm, úgy néztem ki, mint egy vinnyogó és fújtató macskának a szőre, amely próbálja elijeszteni magától a felé közelítő kutyákat. A pálinkát még mindig nem szeretem...
Jó nagyot sétáltunk a szombat délelőtti beborult, szeles időben, körbejártuk a partot, mielőtt süttetni kezdtünk a nyaralóban. Süttetni Martinával a grillhúst, illetve ebéd után magunkat, mert előbújt a nap a nagy sötét felhők mögül, ezért barnulásgyanús 1-2 órának néztünk elébe a teraszon.
Bori betájol, hogy hol úsznak a kiskacsák
Zsótti és Martina, három fotós kereszttüzében jó ücsörögni, annyit fotóztunk mindent és mindenkit, hogy végül nem is lett rendes közös képem csak Borival..
Délelőtt elég szeles, viharos volt az idő.
Egy egész város boldog születésnapot kívánt:)
Jó volt az utolsó 28-as, és jó volt az első 29-es napom. Remélem, hogy a következő három és félszáz nap hasonlóképp, normálisan fog eltelni, és bízom benne, hogy a 29-es medálom jobb anyagokból áll össze...
Idei szülinapomra blog Anyától itt, Boritól pedig itt.