A napokban hallottam először PASO egyik dalát, az Úszom az árral-t. Nagyon nehéz nap volt, sokat dolgoztam, még a felénél sem tartottam munkaóráim lerovásának, amikor a a több órányi populáris diszkó-house-izépop-meg pitbullos internesöneles, St Tropez-i party és miegymás puffogás után a rádióból felcsendült ez a dal...
Megnyugtatott pár percre, kiűzte a hátamból a fájást, pár pillanatig lassabban lépdelhettem, elhessegette egy pillanatra a keserű gondolatokat, amik fel-felbukkannak leszívott akksim hatására. Egyfajta szusszanásnyi szünetet adott. Szeretem az olyan dalokat, amelyek képesek erre, egy jó zene ringat magával, könnyű karjával körbezár...

Alig húsz másodpercet felvettem belőle telefonnal (persze nem a refrént), így utólag nehéz volt rátalálnom, aztán tippeltem, hogy PASO, és a holdfény kulcsszavakkal dobta is a google az áhított videót. Nagyon sokszor meghallgattam azóta, Borinak is nagyon tetszik, méltó sláger ahhoz, bekerüljön a válogatott zenéim mappába:) És azt hiszem magammal viszem a telefonom is, hogy ha legközelebb kell nyugodt négy perc, akkor ringhassam nyugodtan...