Helló helló, hadd mutatkozzam be, Atom vagyok és téged hogy hívnak? ... Na jó ha nem hát nem, nem muszáj kezet fogni, úgyis tudom ki vagy, 2012-nek hívnak, láttam a neved a naptárban. Tényleg, ismered 2011-et? És 13-at? ... Most miért nem válaszolsz? Talán az zavar, hogy nem fogadtunk olyan ünnepélyesen, mint elődeidet? Ne haragudj, de most kicsit mindenki halkabb volt, hiába durrant a pezsgő, a petárda, én is koccintottam, puszikat osztogattam, mint mindig, de valahogy nem láttam és látom még benned azt a megváltó szerepet, amit mi emberek szeretünk rátok aggatni, hogy majd az elődödnek hátat fordítva nálad már minden jobb lesz. Ne értsd félre, nem utállak, nincs veled az ég adta egy világon semmi bajom sem, csupán minden évben volt pár zűrös dolog, amit jól esett végre magunk mögött hagyni, az évszámcserével. Persze mindig vannak olyanok is, amit annyira nem, emiatt is kicsit még ragaszkodtunk ahhoz a két kis cingár 1-eshez az évszám végén. Hogy mik ezek? Mondhatjuk úgy is, hogy mindenkinek van két zsebe, a balba a rosszat, a jobba pedig a jót pakolja év közben, kinek egyikben, kinek a másikban van több. Nekem úgy adódott, hogy nagyon sok mindent sikerült a jobboldaliba pakolnom, el is billentett már elég rendesen, de augusztus végén csak-csak bekerült egy nagyobb adag a balba is, így biceghettem dülöngélve az elmúlt hónapokban.

Persze év végén mindig azt reméljük és kívánjuk, hogy jobb lesz majd jövőre, magunk mögött hagyunk mindent, elsejétől máshogy lesz. Ezért esszük a lencsét, nem szárad a ruhánk a fürdőben s minden babonát szem előtt tartva várjuk a váltást.. Ha nem haragszol elárulom, hogy elég sok rosszat hallottunk rólad, egyfajta mumussá avanzsáltál az utolsó hetekben, tudod itt van ez a majás világvége, ami valójában csak "új korszak"-ot jelöl de mindegy, no meg ha bekapcsoltad a tévét, akkor abból csak az folyt, hogy majd mennyivel többet fizetünk mindenért, emelik ezt, emelik azt, s tudod hogy ez utóbbi "ez+az" közül egyik sem a munkabér lesz. És persze az első hét elteltével is úgy tűnik, hogy kis aggodalmunk nem volt alaptalan. Máris itt az első begyulladt szőrtüsző a szakállamban, volt egy kis torokgyulladásom is, tegnap pedig elvágtam az ujjam szikével, és vannak ennél nagyobb volumenű gondjaim is, amik inkább a pénztárcám minél szellősebb voltát hivatottak előidézni, de ezeket most hagyjuk. Sőt, abba már bele sem megyek, ami körülöttünk zajlik, ami a hírekből, a világból szól, hát persze hogy inkább sokan úgy voltunk 2011 utolsó 10 percében, hogy most igazán megállhatna az idő, vagy lelassulhatna a világ. Még elidőztünk volna ott a kanapén ülve, pezsgőspohárral a kezünkben, a buborékokat bámulva, abban a társaságban (legyen az baráti vagy akár köz-). Szóval ne haragudj, nem utállak, csak nem úgy vártunk rád, mint az elődeidre, egy kicsit még ódzkodunk tőled, mert még nem tudjuk mi vár ránk, de ne aggódj, majd szép lassan megkedvelünk, már most is voltak szép pillanataid, perceid, óráid, s minél többet pakolunk a jobb zsebünkbe, annál jobban fogunk szeretni téged is...