Régebben rengeteget utaztam diákként busszal és vonattal. Ha viszek magammal olvasnivalót, akkor is vannak olyan pillanatok, avagy blokkok, amikor az ablakon át bámulom a tájat. Most is ezt teszem, amikor utazom a zenekarral, sokszor nézem a suhanó fákat, várost, mindent. S persze az utóbbi években már fotós szemmel másképp nézem a Budapestre tartó hajnali IC-ről a ködös szántóföld feletti horizonton felbukkanó Napot:)

Amikor motorozom valamilyen bámulatos vidéken átvezető úton, akkor mindig ki vagyok akadva, hogy nem hátul ülök egy körbeforgó széken egy kamerával, mert mindent megörökítenék. Jó volna, s mivel a volnákból nem lehet megélni, így azt hiszem többször kéne magammal hordanom kis zsebHD kamerámat, ha már egyszer "zseb" jelzővel rendelkezik. S ha eleget videóznék, akkor egyszer összejöhetne egy olyan hétköznapi dolgokból összetevődő kisfilm, mint amilyet Moritz Oberholzer készített Londonban, buszos utazásai alkalmával.