Időközönként rájön az ember, különféle kisvideókat nézegetve, hogy vannak dolgok, amiket ki kéne próbálni az életben. Hátha nem csak a kisfilm miatt érezzük azt, hogy olyan jó lenne, hátha nem csak a jó zene, a szép képek és az ügyes vágás miatt vágyódunk bele abba az élethelyzetbe, környezetbe. Nekem ilyen például a szörfözés...

Szeretem a vizet, nem tudok úszni, csak haladni a vízben és e kettő ugye különböző dolog. A szörfözés már akkor is tetszett, amikor a Baywatchban néztem, ahogy Mitch Buchannon fia, Hobie szelte a hullámokat, meg akkor is tetszett, amikor rákaptam egy kicsit Jack Johnson zenéjére és az általa sugallt nyugis életérzésre, és még sorolhatnám. Biztos vagyok benne, hogy volt már szörfös videó a blogomon, nem keresek rá, de rémlik, hogy egy-kettő már felbukkant itt e témában. Az tény, hogy a képeken keresztül megfogott...

Nemrég arról beszélgettünk Gergővel, egy hullámfolyosóban görnyedve sikló szörfös fotót nézve, hogy amíg vannak ilyen csodák a Földön, addig ki kell próbálni, meg kell tapasztalni ezeket. Majd másnap Busával a vitorlás-szörfösöket néztük a balcsi vizén, s megjegyeztük: jó lehet. Talán majd megadatik, hogy közelebbről is megismerjem egyszer ezt az érzést, és csetlés-botlás közepette kitanuljam legalább annyira, hogy egyszer tudjak majd egy ötcentis hullámon kijönni egyenesen a partig. Remélem egyszer megtapasztalom. Addig pedig maradnak az ilyen gyönyörű képek, mint amilyenek az alábbi kisfilmben is vannak.