Szombaton voltam Pannónia Fesztiválon. Először jutottam el arra a fesztiválra, amelyet sokan illetnek azzal, hogy jó, de hozzá is teszik, hogy koszos, teli van érdekes figurákkal és ne is próbáljam hasonlítani a VOLT-hoz. Miután odaértünk, értettem miért mondták, a szálló por olyan hamar tüsszögésre késztetett, hogy még fel sem fogtam hogy ott vagyunk, de már hapciztam.

A fesztiválon nekem az tűnt fel elsőre, hogy az egy főre jutó punkok száma 2-3, az egy négyzetméterre jutó szemét (söröspoharak, cigisdobozok, flakonok s egyebek) száma pedig jóval afelett volt, mint amit jó szemmel néz az ember. Időközben azt mondták, hogy nem béreltek embereket, akik szedik folyamatosan a szemetet - az egyéb fesztiválokon általában ez szokás - így még azt sem értettem, hogy miért nem lehetett "akciót" indítani, mondjuk gyűjts össze 15-30 vagy akárhány műanyag korsót és kapsz érte egy korsó sört. Biztos lett volna sok ember, aki szedte volna (szerintem), mert nem hiszem, hogy mindenki vastagon érkezett erre a bulira.

Na de félretolva a szemetet és a port - nagyon sok érdekes arcú, hajú, hajszínű, öltözetű embert láttam. Bár ide még illik egy lábfotó:P

Annyira nem is vegyültem el, inkább maradtam a nagyszínpados buliknál. Először PASO-n voltam, amit szeretek, és nem csak a Budapest című dalukat ismerem.

Hangulatos buli volt, sok emberrel, jó zenékkel.

Ezzel egy időben volt egy kis balhé is a Belmondo zenekar koncertje körül, erről olvastam a neten. PASO-ék után 30Y-ra néztem be, vagyis fotóztam rajta egy darabig, aztán néztem végig a koncertet a Mikulásgyár teraszáról. Voltak itt is kisebb gubancok, de inkább technikai, mint szervezési.

30Y után elmentem még egy kis Paddy and the Rats koncertre, akiket párszor már említettem itt a blogomon. Ír-kocsmapunk, egyszerű de nagyon jól bulizható és szerethető zene, amit otthon nem nagyon tudnék hallgatni.

Aztán Paddy és patkányai után visszaidomultam ír bulihuligánból koncertfotóssá és leképeztem az Ocho Macho koncertet. Persze előtte még lefotóztam egy fingot (ott van a képen - terjeng és szaglik, mint ahogy azt egy jóravaló fingnak illik).

Aztán lefotóztattam magam is, de ez megint csak úgy sikerült, mint legutóbb, amikor stúdióban kértem magamról egy képet, a háttérben megy bohóckodás (nem a színpadon).

Az Ocho Macho koncert durva volt (nézőszámilag), csurig megtöltötte az MR2 sátrat, sőt, kicsit többen is voltak, mint egy-egy nagyszínpados előadó buliján, alig győztem a rohangálást elölről-hátra és vissza.

Utána pedig dedikálás, aminek fotózása közben engem is elcsípett Andor, itt épp a kezem rajzolja, szignózza.

Koncert után, irány haza, persze csak lassan, mert rengeteg állat volt az út szélén, több rókát, két hatalmas őzt is láttam, inkább lassan mentem, de még a Kissomlyó előtti utolsó kanyarok egyikében is legelészett egy gida az út szélén, nem lankadhat a figyelem egy percre sem. Sajnos egy nyestet így is elkaptam, nem tudtam kikerülni, ha jobban elrántom a kormányt, akkor nekem esett volna bajom, nem vagyok egy Ken Block. Mondjuk nyugtat az, hogy megpróbáltam kivédeni.

Hazaérve kifújtam az orrom és olyan volt, mintha felszívtam volna egy fekete macskát, ami épp vedlik. Elég sok port sikerült letüdőzni, illetve összeszedni, amikor zuhanyoztam olyan fekete lé folyt le rólam, mintha bányász lennék, aki kacarászva hempergőzik a szénporos csillében miután szénangyalt rajzolt a földre. De azért jó volt... :) Négy-öt napig ottalvósan tuti nem bírnám...