Vasárnap este úgy esett, hogy egy Rambó nevű vizsla társaságát élvezhettem egy darabig. Nagyon tetszett a kutya, ismét egy újabb érv, amiért vizslát akarok (érv alatt a személyes találkozó alatti megfigyelésem értendő).

Később vettem egy lángost is, amin osztoztunk az ebbel. Annyira édes szemekkel nézett rám, hogy nem bírtam nem adni minden falat után egyet neki is. Így együtt lángosoztunk. Orsi még meg is említette Borinak: Figyeled? Atom megosztja a kajáját. - Na ja, nem vagyok egy kajamegosztós. Kollégiumi skótkodásból maradt. Azért irigy sem, csak mindenki maradjon a maga tányérjánál. Azt mondjuk tűröm, hogy Bori belecsipeget mindig a kajámba, igaz furán nézem, ha előtte is van, de hát ez biztos olyan csajos bigyó, hogy enni kell a másikéból is. Néha azért tudok fejeket vágni, a csajszi meg élvezi ezt:):P

Szóval lángosoztunk a fenti képen szereplő jópofa ebbel. Nekem is kell egy Kovács (ja, aki nem vágná, ez lesz a vizslám neve). Szóval akarok egy vizslát, aztán majd sétáltatom és mindenkinek megmutatom, hogy mennyire kajla és szeleburdi kutyám van, lefotózom ötmilliárdszor, levideózóm ugyanennyiszer, és külön Kovácsnapot is bevezetek a blogomon és sokszor elmegyünk sétálni és, ha vadászni nem is, de azért legalább néhanapján lángosozni:)...