A múlt héten nem szerettem a szombatot, nem úgy alakult, ahogy terveztem. Persze ezt reggel még nem tudtam, de estére, a sok apróság összeadva azért megihlette e bejegyzést. Korán akartam aznap kelni, amikor magamhoz tértem ismét nyugtáztam, hogy a telefonomra nem ébredtem fel, vagyis félálomban lekapcsoltam az ébresztőt, és a még 5 percből lett plusz két óra, ami elvette a délelőttöt.
Gyorsan felöltözve már rohantam is, hogy lemenjek Ikervárra, ahol motoros találkozó volt. Még volt vagy húsz percem a felvonulásig, amikor leállt a motor. Persze hülyeségek sorát követtem el azzal kezdve, hogy Szombathelyen a tankba nézve azt gondoltam: Elég lesz. - nem volt elég. A tartalék meg jó lett volna, csak kimotoroztam minden csepp benzin a blokkból a következő lehajtóig, ahol meg mire átjárta volna az utolsó kis zeg-zugot a benzin, addigra lemerült az akksi. Napsütés, motortolás, leizzadás, telefonálás. Először Anyáéknak, mert ők 20 kilométerre laknak. - Balatonon vagyunk - jön a válasz. Hívtam bratyóm - hangposta, hívtam motorszerelőm - hangposta, aztán szerencsére Borival is dumáltam és apukájával eljöttek értem. Motorgyógyítás Zoltánnal, gyertyás nem leállítós mondat a mondatokból, cinkelés, majd újra motorozás. Közben rájövés, hogy biztos péntek 13 utószelei értek el aznap az úton.
Persze a felvonulásról lemaradtam, de így is maradt látnivaló. Tudtam, hogy még le kell adnom az anyagot, amit meg kell írni, így örültem, hogy bátyámék csak hatkor jönnek. Ehelyett már négykor nálam voltak és ugye rossz vendéglátóként nem akartam a hátam mutatni a gép előtt. Elküldtem őket sétára. Közben már kaptam a kollégák jelzéseit: "Küldöd a motoros képet és a szöveget a vasárnapi újsághoz?" - írtam, hogy mindjárt, csak még kiugrottam kicsit a ház elé beszélni két szót, közben tesómék is kijöttek: Kulcs? - Bent van. Kihozzam? - Ajtók becsukva? - Igen. - Akkor nem kell. - mondtam, aztán amikor bementünk egy nem várt helyzettel álltunk szemben - a szomszéd időközben járt otthon, s bezárta a külső ajtót, aminek kulcsa bent volt a lakásban. A kaputelefonról kibogarásztam egy nevet, de nem vette fel, még szerencse, hogy Zsóttinál van pótkulcs, így csak 15 percet kellett várni, hogy bejussunk.
Ja és Bori lencsevégre kapott menet közben:) Előtte meg kaptam sisakon át puszit, az meg aranyos volt:)
Anyag elküldve, közben sms, hogy egy év előfizus lét után a kialakult átlagszámlám dupla lett. Kivel beszéltem én ennyit? Ja, Anya és Bori. Mindketten szekálnak, hogy legyek online. Lassan megfogadom. Estére még mozi és pizza, s szerencsére e két program végre már ki is kapcsolt és nem gyarapította a hülyeséget. A Riót néztük, ami egyébként jó volt, annyira, hogy a film vége felé már akartam egy papagájt. Persze nem komolyan. Húsvétkor sem veszek nyulat, télen meg Télapót. Este még dolgoztam egy kicsit (hajnalig), majd úgy bújtam ágyba, hogy rengeteg munka vár vasárnap, de talán a hétvégi szívatások már előre le lettek tudva, s szerencsémre igazam volt. Most is sok meló lesz hétvégén, főleg szombaton. Remélem a péntek 13 legkisebb szellentése sem lesz érezhető a holnapi napon:P
UPDATE: Ma letolatták az autómat a parkolóban, behorpadt rendesen. Se cetli, se betétlap. Hogy rohadjon meg a szemét, hogy parkolna rá az autójára egy IFA! - több ilyen bejegyzést nem írok. Rossz ómen...
