Lehet, hogy néha kihagyok egy-egy ilyen bejegyzést, mert manapság igencsak szegényes a telefonos fotózásomból származó képmennyiség (tudjátok, biztos lement már az újdonság varázsa:P).
Piros lámpánál melléáll, ablakot leteker, majd azon kikönyököl, kipattintja a fekete műbőr brifkót, s átszól: 10 deka párizsit lécci!
Egy jó poén az Alma együttes CD-jének borítóján:
Üzenet egy wc ajtó belső felén. Nem rossz, viszont az anyós hasonlat gyenge lett...
Nyamm... Ha a zacskót kibontod, már nem kell visszazárni. Elfogy az, elfogy...
Az alábbi kép magyarázatot igényel, mert így ránézésre nem más, mint egy "sliccig érő faszujj". Szóval azt már lassan 12 éve tudjuk, hogy egy tál gőzölgő pitét valamiért jó megujjazni, hála az Amerikai Pite című filmnek (többek között az A. pite óta nem iszom olyan söröspohárból, amelyben nem vagyok biztos, hogy én hagytam ott). Nos ezen a pités elven levezethetjük, hogy a képen szereplő ember nem csupán éhségvágyat érzett az asztalon elhelyezkedő muffin iránt....
Természetesen mielőtt bármiféle perverzió áldozata lett volna a muffin, gyorsan elfogyasztottam:)
