Velence a szerelem, a romantika városa, és még sorolhatnánk megannyi jelzőt, amit ráaggattak az évszázadok során. Frank, az amerikai matektanár ebbe a városba tart, utazással próbálja enyhíteni legutóbbi szerelmi csalódását. A vonaton találkozik Elise-szel. A közös utazás közös hotelszobához vezet, másnap reggel pedig fegyveresek törnek a férfira, a nő nem az, akinek mondja magát. Üldözés, korrupció, egyik kalandból a másikba, hogy mit hoz ki a rendező a filmből? Egy kicsit talán keveset.

Az, hogy két felkapott színészt, két ekkora nevet egymás mellé osztott Florian Henckel von Donnersmarck, a rendező, az még nem garancia a jó filmre, igaz azt nem állítom, hogy rossz volt, csak kicsit többet vártam. Angelina Jolie és Johnny Depp egymás mellett egy romantikus akciófilmben (mert thrillernek nem nevezhető), ez kicsit langyos lett.

A rendező azt nyilatkozta, hogy olyan filmet akar készíteni, amely visszanyúl a legendás Hollywood-i álomgyárhoz, ezért elegáns helyszíneken járnak a nézők, mindhol tündöklés és pompa. Néhol pont ez zavar, vagyis az, amikor méregdrága estélyiben, kiskosztümben besétál Jolie kisasszony (aki ezt a szerepet sokak szerint kicsit soványként játszotta el), és minden férfi utána fordul. Na nem arról van szól, hogy a való életben nem néznék meg a férfiak Angelina-t, de azért azt mégiscsak furcsa látni a vásznon, hogy Pittné után fordul mindenki, aki elmegy mellette, kapcsolatba kerül vele, a vonaton utazó összes férfi utas, egy estély összes vendége, egész Velence, konkrétan az egész film. Néha ez már túlzó volt, de ezt is az álomgyárra hajazásnak tudhatjuk be.

Kicsit lassú, kicsit kevés az akció, a rendező ezzel akarta elérni, hogy inkább gondolkodjunk, csak hát ugye sok mindenen nem kellett, bár a film fő momentumát nem találtam ki már az első tizenöt percben (a nézők egy része ennyi idő elteltével már tudta a megfejtést). Közepesen izgalmas. Nem thriller, és nem is nyomozófilm, mert egy kérdést leszámítva nincs kérdés. Ha Poirot felveti: Ki lehet a gyilkos? - akkor azt megannyi kérdés és következtetés követi. Az utazóban a kérdés a film elején felmerül, a végén pedig megkapjuk a választ, közben pedig egy kicsit nyers szerelmi szálon végigfut a sztori, ami néhol erőltetettre sikeredett, bár a forgatókönyv szerint ilyesminek kellett lennie.

Kicsit mást vártam ettől a filmtől, de hozzátenném, hogy akinek nincsenek túl nagy várakozásai, nyugodtan megnézheti, alapvetően nem egy rossz film. Ha maradunk az álomgyár előtti tisztelgésnél, akkor ez sikerült is, nagy ívben, az elegancia és a ragyogás keltette a látszatot jól visszaadja az alkotás, viszont Jolie attól még nem lesz díva, hogy megfordul utána a város, a nők pedig nem omlanak le Depp lábai elé azért, mert egyik jelenetben még kócosan fekszik a pizsamában, a másikban meg vadító tekintettel markol bele Jolie hajába.

Aki nem szereti a túl sok körítést, aki akciódús thrillerre vágyik, ne üljön be erre a filmre, aki imádja a fényűzést, Johnny Depp-et és Angelina Jolie-t, a szerelmes Velencét, annak viszont ajánlom, egy közepes feszültséggel dolgozó film, amely nem lesz a legtöbbet emlegetett filmemlékünk idén, viszont egy mozijegyet bőven megér.