Tegnap este Timi kitett fb-n egy linket, "jóéjt nóta", Urge Overkill-től. Ez a dallam aztán eszembe jutatta a múltat, minden egyes hang kinyitott egy-egy cipősdobozt a tudatomban és szórni kezdte ki belőle a fotókat, feldobva a magasba, hogy konfettiszerűen hulljon alá. Volt köztük mindenféle kép, szerelmes-depis, szerelmes-boldogos, utcán sétálós örülős, koleszben szobatársakkal éneklős, buszon suhanó tájat figyelős, otthon hifiből bömböltetős, stb, stb, stb...
Annak idején a Ponyvaregényt megnézve egyértelmű volt, hogy a filmzenét azonnal be kell szerezni. Tarantino egy fucking nagymester (és ez azóta csak erősödött bennem a többi filmjét látva).
Szóval a filmzene megszerzendő, kezdődik a rohangálás, hogy kinek van meg kazin, add kölcsön, hadd vegyem át, stb. Sokat walkmaneztem, temérdek kazim volt, de a Ponyvaregény volt az egyik, amit szinte mindig magamnál hordtam. Tipikusan a rongyosra hallgatott kazik kategóriájába esett, majd megvettem az első discmanem (az az asztalra csapsz és harminc másodpercre elkussol típus volt). Újabb utána járás, kinek van meg, ki tudja kiírni, s emlékszem, hogy cd-író nélküli világban még ezerötszáz forintot fizettem azért, hogy átmásolják nekem a lemezt. (kép direkt nincs a zenéhez, ne keresd!)
Szóval a Ponyvaregény filmzene az egyik kedvenc albumom lett, de valahogy a fentebbi dal az, ami mind közül egy kicsit mindig hangosabban hallgatott volt. Egyszer szereztem egy orsós magnót is, és még sikerült is felvennem szalagra, zajosan, pattogósan, kicsit tompán:) Hogy meglegyen úgy is, mint a filmben. De az orsós magnó idővel tönkrement, és a szalag is elkallódott. Sebaj, van ez így. Aztán átálltam a Minidiscmanre, e lemezek meg idővel, ha nem tokban hordtad, akkor ugrálni kezdtek, vagy nem lejátszódni, annak is vége lett.
S végül jött az mp3, utána abban szólt, majd szép lassan el is felejtettem az utóbbi időben. Tegnap este viszont meghallgattam egymás után vagy tízszer, majd belőttem a YouTube-on a többi zenét is, és végighallgattam az albumot. A sok dallam mellett sok emlékkép is lebegett a szobában - olyan jó légköre lett az egész éjszakának:) Jaj, de szeretem ezt az albumot! gondoltam magamban miközben egyfajta örömtáncszerűen készülődtem az alváshoz a Son of a Preacher Man alatt:)
Na, csak ennyi így hirtelen, egy kis helyzetjelentés a tegnapi éjszakából, egy kis zenével felevenített emléktúra. Egy kis múltidéző szörfözés a hangjegyekkel úgy kb. 13 évre visszamenőleg:)
