Van az úgy, hogy az embernek kicsit ki kell szakadni a mindennapokból s kicsit el kell húznia melegebb éghajlatra, maga mögött hagyva a munkát, a kissé rumlis lakást, a problémáit, a társaságot, mindent. Mivel az utóbbi időben nem igazán pihentem a szó szoros értelmében s az egy-egy szabadon maradt vasárnap sem elégítette ki effajta vágyaimat, úgy voltam vele, hogy hétvégére letészem a lantot. Melegebb éghajlatra elutazni nincs pénzem s a mostani kánikulában nincs is szükség rá (amúgy is most inkább hidegebb helyre utaznék), ezért lehúztam Balcsira motorral a hétvégén. Nem vittem magammal fényképezőgépet, mert tisztában voltam vele, hogy 30 kilométeres körzetben kb. 3-4 helyre is mehettem volna valami anyagot rögzíteni, s nem akartam kísértésbe esni a munkával:P

Pénteken lemotoroztam délután, ezalatt leizzadtam pár kilót, de azt vissza is szedtem, hiszen a család is balcsin volt, így volt eledelem rendesen:P Este csobbanás a vízben, blogolás, Anyáékkal szójátékozás. "li"-re végződő szavakat kellett mondanunk, így egy óra és rengeteg szó múltán nagyon tudtunk örülni, ha valakinek eszébe jutott egy kugli, sramli, vagy vádli:P

Szombat reggel fürdés, majd reggeli, Anyáéktól elköszönés, fűnyírás, Busáék üdvözlése, napozás, több óra ázás a vízben, kicsit leégés, kajálás, sörözés, fürdés, barnulás, este elköszönés, majd olvasás. Olvasás. Több órán át olvasás, s végül blogolás, kis netezés, sör mellett, zenével s végül elalvás.

Mostanság keveset olvastam könyvet, s persze, hogy az embernek ilyenkor ilyen "pótoljuk" érzése van. Kéne szakítanom egy kicsit több időt erre is, no meg úgy alapból mindenre, mert sosincs semmire se idő. Mindig akad "jobb" dolga az embernek a házimunkák, nyelvtanulás, hobbik és időigényesebb csekekvések helyett. kép és kommunikáció - egy éve már, hogy nálam ez a könyv, de egyszer-egyszer beleolvasással csak a feléig jutottam el. Most kiolvastam a teraszon. És másnap Réz András Mozibubusából is elolvastam 120 oldalt:)

Először úgy terveztem, hogy majd motorozgatom is kicsit a környéken, de ez elmaradt, meleg volt, inkább söröztem szombaton, meg ugye elvoltam magamban, a könyvekkel, zenével, napozással, fürdéssel. Hallgattam némi Beatles-t, sok Pendulumot, Jack Johnson-t, Jamiroquai-t, Kiscsillagot, Heaven Street Sevent, Doors-ot stb...:)

Vasárnap reggel hatkor zajra ébredtem, feldöntötte a szél a kukát, a konyhában repkedtek le a papírtörlők, mozogtak a székek a teraszon. Lementem a partra, sok felhő volt, nagy hideg, durva szél, s a távolban villámok cikáztak. Azt hittem, hogy lőttek a vasárnapnak, de nem, később kisütött a nap, s nem volt annyira szörnyű a meleg sem, mert ugye fújt a szél. Megpróbáltam bekenni a hátam, de ugye a közepére nem ér el a kezem, így egy nagy vörös folt van a hátamon, azon a területen ahol már nem fértem hozzá:P

Volt fürdés, filmnézés, kaja, némi takarítás, miegymás - délután öt után ültem csak motorra, hogy hazáig küzdhessek a jobbról-balról támadó viharos széllel. Olyan voltam, mint valami kelj fel jancsi, dölöngéltem az úton jobbra-balra...

Este értem haza, úgy érzem jót tett az agyamnak e két nap. A színemnek biztosan, talán most már annyira nem fehér a lábam meg a hasam:P Öcsém bezzeg néger - tábor, Horvátország, Balaton, mindenhol csak feketedik a gyerek. Nekem marad a traktoros style, trikósan barnulok a rendezvényeken. Megkérdezték tőlem, hogy nem unatkozom-e ott balcsin egyedül. Nos ha az ember azért megy le, hogy egyedül legyen, gondok, gondolatok és miegymás nélkül pihentesse agyát, visz magával könyvet meg 1-2 filmet, akkor nem unatkozik:) Remélem azért 1-2szer még lejutok idén...