Nemrég írtam egy álmos bejegyzést az álombéli kivetülésekről, amelynek kommentjeiben szóba jött a repülés, mint szuszékolás közbeni kellemes, irányított elfoglaltság. Tegnap éjjel sikerült repkednem s meg is osztanám veletek azt, hogy miképp jutottam el a notebook klaviatúrájától az hegyek feletti repkedésig.

Este válaszoltam az álmos bejegyzés egy kommentjére, így eszembe jutott a repülés, mint jelenség. Aztán olvasgattam, nézelődtem a neten, böngészgedtem szokás szerint az éjszakában, majd valamikor éjjel egy óra körül az ágyba szólított a fáradtság. Utoljára R.E.M. - Everybody Hurts című száma szólt a gépen, ami azért jó, mert elvileg repkedni is a REM állapotban lehet:P Tehát, elszívtam a jó éjt cigit, ittam egy pohár vizet, majd lefeküdtem, tévé nélkül, sötétben, csöndben. Mozdulatlan, ellazultam, végiglazítottam a talpamtól a fejemig a testem (ez azt jelenti, hogy mozdulatlanul végigmész agyban centiről-centire a testeden, s érzed, hogy ellazul, pihensz). Aztán amikor már majdnem elaludtam fantáziálni kezdtem a repülésről. Város felett, hegyek közt, az óceán felett. S lám-lám, bejött a dolog.

Először álmodtam ezt-azt, amiket most nem részletezek, aztán az egyik pillanatban egy abszurd helyzetbe kerültem, amiben hamar rá is jöttem, hogy ez nem valós, ez csak álom lehet. No ebben a pillanatban máris kapcsolt az agyam repülés-fokozatba, s próbáltam elrugaszkodni a Földtől. Eleinte nem sikerült, csak ugráltam, majd egy hatalmasat ugrottam, nagyon-nagyon magasra, s mégegyet, aztán így tovább, amikor is az egyik ugrásnál már nem érkeztem le, hanem repülni kezdtem.

Sikerült repülnöm egy kicsit valamelyik amerikai nagyváros felett, ahol sok felhőkarcoló van, repültem egy kicsit egy nagy, egybefüggő víz felett (tó, tenger, óceán, nem tudom). Aztán a hegyekben kötöttem ki, ami nagyon-nagyon tetszett, mert a havas hegycsúcsok közt polóban voltam és nem fáztam, gyönyörű látvány tárult elém, és izgalmas is volt be-begyorsítani helyenként a hegyek vonalát követve, lefelé haladva. Hiper-szuper, über, király, nagyon jó volt, csak élmény-időben tekintve alig tarthatott az egész tovább 5 percnél. Ekkor kipattantak a szemeim, mert valami neszt hallottam, így a reggeli kávé mellett már pötyögöm is e bejegyzést nektek:)

Azért ez jól jött, hiszen nem is volt mára még bejegyzésem, s arról nem írhattam volna részletesen, hogy mit álmodtam (először), hiszen az becsatlakozik abba a non-publikus álomsorozatomba, amelyet időről-időre kiegészítek egy-egy epizóddal.

Szóval nem tettem mást, mint lelazultam, az álombéli irányított repülésről fantáziáltam, és sikerült is. Igaz már többször próbálkoztam ezzel az utóbbi egy hónapban s egyszer sem jött be, de most nagyon örülök, hogy bekapcsolt az agyam még ébredés előtt. Csak az a rossz, amikor felfogod, hogy álmodsz, hallasz valamit a külvilág zajából s erősen akarod, hogy ne ébredj fel, majd az első koppanásra, kattanásra (vagy bármire) egyből kipattannak a szemeid.

S végül, a repülés jelentése szakértők szerint (s ez jelentés, nem jóslat):

A repülés kellemes álom. Azt jelenti, hogy az álmodó a csúcsponton van, uralja a dolgait, vagy talán épp most nyert új perspektívát az élete. Úgy érzi, senki és semmi nem tudja most legyőzni. Ha az álmában nehézséget okoz fennmaradni a levegőben, akkor valami vagy valaki még útját álja annak, hogy teljesen uralja az életét. Ha attól tart, hogy lezuhan, lehet, hogy meg kell bírkóznia egy kihívással.