Igen. Annyi, nem több, nem kevesebb, három éves. Majd' 4100 komment, 1282 bejegyzés, kb 1000 nyálfolt a ruháimon, ami attól volt, hogy rengetegszer aludtam el blogolás közben és ennyi. Hiszen volt már egy, aztán kettő, most pedig itt a három:) Hogy mennyi lesz még? Nem tudom. Az bizonyos, hogy egy ideig még nem kopok ki a hálóról, hiszen már nehezen képzelem el életem a blog nélkül. No persze nem arról van szó, hogy blog nélkül nincs világ, csupán részemmé vált, a mindennapok teendői közé ívódott.

Akartam valami frappánsat mára, valami videót, vagy jó fotót, tegnap két diáknapi program közt esett le, hogy miről is kell írnom másnapra. Ilyenkor persze már nehéz, amikor az ember fel s alá rohangál a diáknapokon és van másfél perce leülni, amit a kínzó torokfájásra evett negró, övtáskából való kioperálásával tölt, ha már az beleolvadt a napon. "Szóval képtelenség uralkodik most itt, így marad egy gyors webcam kép meg egy felirat sebtiben." - ezt cseréltem azóta:)

Bár manapság kevés olyan bejegyzésem van, mint amilyenekkel annak idején kezdtem, de még mindig van mit mutatnom, mondanom. Meg is őrülnék, ha nem tehetném be kedvenc videóimat, hanem e-mail-ben kellene küldözgetnem. Ha egy-egy fotómat, ha egy-egy hülyeségemet nem tudnám itt közzétenni. Kellenek az embernek ezek az apró kivetülések, nem beszélve arról, hogy embereket is ismerek meg ezen az egészen keresztül, avagy ők ismernek meg valamelyest engem.

Nem eresztem bő lére idén sem, azt az első szülinapnál már megtettem. Viszont most már terveznem kéne, hogy jövőre milyen kép legyen itt, hogy ne járjak megint ilyen elcsúszott, későn észbekapósan:P Azért saját örömömre, blogomra tegnap iszok pár sört (lévén, hogy ezt este írom, de ti csak másnap olvassátok), és miközben ezt a bejegyzést írtam, fél tábla epres milkát is betömtem, így teljes lesz/lett az ünneplés.

Köszi, hogy olvastok, kommenteltek, nézegetitek a képeket, miegymás. Puszi pá, peace, au revoir! Köszönöm a családomnak és nektek: VILÁGBÉKE! :P :)