Utcán, kéregetők kereszttüzében: Egyik este mentem a koleszbe, amikor ismét találkoztam azzal a helyi, jól öltözött lánnyal, aki pár hete is leszólított, kéregetett, majd ha jól értettem kínálta magát (arról írtam itt). - Szia! Lécci! Haza kell jutnom Budapestre, itt ragadtam Szombathelyen. Nem tudnál adni 1500 forintot? - kérdi tőlem. Na mi van? Elköltöztél Siófokról? A múltkor még oda akartál hazajutni. - mondom a csajnak, aki erre csöndben néz, majd megszólal: Figyelj, nem tudnál adni 1500 forintot, nagyon kéne. - Nem! Mit gondolsz? Én is pénzből élek! - és gyorsabban szedni kezdtem lépteimet, hogy mégegyszer ne szólhasson.. Körülbelül 10 métert sem mentem előre, amikor szemben jött az egyik csöves (bár nem biztos, hogy hajléktalan), akinek nem szeretek adni, mert letámad, eléd áll, nem enged, és utána kevesli amit kap. Akár 50 forintot adsz, akár 100-ast. Szóval jött szemben a járdán, rámköszönt: Szervusz barátom! Ne haragudj egy pillanatra! - Nem haragszom, és nem vagyok a barátod. Sietek. - kerültem ki nagy ívben. Van akinek adok, van akinek nem. Volt olyan is már, aki 50 forintot kért tőlem, mert annyi hiányzott a borhoz, őszinte volt, nem hadovált, adtam. Szóval elhiszem, hogy nem fényes az életük, és sok járókelő nem ad nekik, de az, hogy ketten elállják az utad, majd ciccegnek, ha csak egy húszasod van és még meg is jegyzik, hogy csörög még az apró a zsebedben. Szóval az már nem oké. Tisztelet a kivételnek.

A héten különféle helyszíneken, szituációkban: Rájöttem, hogy megint jegyzetelgetnem kéne, mert így vasárnap nem mindig jutnak eszembe tisztán a hét legemlítendőbb pillanatai. Mert az így nem elég, hogy hétfőn fáradt voltam, csütörtökön jó kedvem lett, pénteken meg nagyokat röhögtem este:P Szombaton sétáltam és beszélgettem sokat Anyával, délután meg kocsikázott mindenki. Vasárnap? Most itt gépelek:P

A klub előtt: Két srác teli torokból énekelte (s nem hamisan) a Truly madly deeply. (Gondolom e videó adta az ihletet:) Aztán egyikük telefonáéni kezdett, hívta a tudakozó pluszt. Még énekelt a telefonba is, utána elnézést kért, és: Itt vagyunk Szombathelyen és nem találjuk az ismerősünket. Hol lehet? ... Nem tudom hogy hívják, de elveszett, és mi nem találjuk. Á, itt van! - ilyenkor azért tudom kicsit sajnálni a tudakozósokat, bár az eleinte énekelt kis dalrészlet biztos tetszett a kezelőnek:P Mi meg röhögtünk az egész műsoron:P

Bolhapiacon: Anyával jó nagyot sétáltunk és beszélgettünk a bolhapiacon, majd után a bútoráruházban. Nézelődni mentünk, nem konkrét céllal, s láttunk is elég érdekes dolgokat. Volt Hitler portré kisebb fotóként s nagyobb festményként is, hátha valakinek hiányozna a faláról. Volt ezernyi kacat, és számos jó cucc is. Megbeszéltük, hogy elég sok dolgot megvennénk, de felmerülne a kérdés, hogy Minek? no meg nem kell a sok porfogó. Össz-vissz egy-két apróságot, meg egy dominót vettem három euróért, nem is alkudoztam, mert tetszett, teljesen új volt, még fóliázva voltak a kis téglák. Nagyon tetszik, mert olyan csontszínű, jófajta műanyagból van:)

Dominózni akarok! Jeee:)