Mivel már egy jó ideje nem köthető hozzám sporttevékenység s más hasonló mozgás sem, így kicsit legyengültem, elkényelmesedtem. Na nem arra kell gondolni, hogy pocakot növesztettem a tévé előtt, hiszen nincs időm a rohangálás mellett ilyenekre. Csupán észrevettem, hogy állóképességem kicsit gyengült. Konkrétan, amikor felfúrtuk Fülöp biciklim tartóelemeit a plafonra, simán izomlázam lett, s már fotózás közben is észreveszem, hogy nem megy sokáig a guggolás, miegymás. Eldöntöttem, hogy mozogni fogok, ami nem azt jelenti, hogy súlyzó és erősítés.

 

A squash-ra esett a választás, mivel Teafarmunk egy része is szívesen kerget egy gumilabdát egy órán keresztül. Szerdán voltunk reggel először, nagyon tetszett. Természetesen egyelőre még csak ütögetünk, semmi harc az utolsó vérig meg szigorú szabályok. Orsi még játszma után jegyezte meg, hogy készüljünk fel a másnap reggeli izomlázra.

 

Estig még nem is jelentkezett annyira, csupán hosszabb ücsörgés után tűnt fel, hogy kicsit nehezebb járni. Csütörtök reggel viszont utolért minket a fájdalom. Reggel először úgy éreztem, hogy újra meg kell tanulnom járni, majd öt percnyi készülődés után sikerült kikeverednem az ágyból s valahogy elindulnom öt centimér/óra sebességgel, nyugdíjas múmia kétezer évnyi feltámadása utáni vánszorgásra emlékeztető mozgással. Persze hamar felfogtam, hogy a mozgás segít, csupán az ücsörgés után van gondban az ember. Természetesen a csütörtököm abból állt, hogy ültem, ültem és ültem. Így eléggé szenvedtem.

 

Arról már nem írnék részletesen, hogy ilyenkor nehéz leülni is, és milyen bonyolult tervezési folyamatot igényel már az is, hogy az ember leüljön elmélkedni az árnyékszékre. Estig úgy jártam, mint aki a kék-osztriga bárban töltött egy durvára sikeredett estét, péntekre már javult a mozgásom, az ébredésem.

 

Örülök. Örülök, hogy izomlázam van, mert tudom, hogy jól átmozgatott a szerda reggel, s így lesz esélyem arra, hogy rendszeres mozgás után ne legyek annyira kötött. Örülök, mert végre olyan elfoglaltságot találtam, ami tetszik is:)

 

Úgy az egész témáról ennyit is, még hozzátenném, hogy Orsi többször úgy érezte, hogy a labdával nagyon el akarom őt találni, én meg úgy éreztem, hogy kicsit túlzok a képességeimet tekintve, hiszen még a méterekkel felettem elhúzó labdáért is felugrom, pedig valahol azért tudom, hogy esélytelen. Na mindegy, mozgok, s ez a lényeg:)