A múlt héten írtam egy bejegyzést, amiben taglaltam székben való elalvásom okait, hatásait. E posztban említettem, hogy nem szeretek székben aludni, bár ezt szívesen tenném megfelelő hölgy társasággal némi hátvakargatással egybekötve és e kijelentésemre fényképes önéletrajzokat is várnék az e-mailemre.

Számos levél érkezett a szerkesztőségbe (1db), így hosszas kiértékelések után lett Tüncite  a kiválasztott .

Amikor először megláttam az „Aludnék Atommal egy székben” tárgyú levelet, már akkor mosolyogtam, aztán olvasni kezdtem és rögtön nagyokat derültem is (mindezt persze éjjel, amikor amúgy is alacsony a nevetőinger-küszöböm). Mivel engedélyt kaptam rá, ezért idézek is:

„… születtem a Virginia állambeli Beaverdamtol mintegy 14.000 kilométerre keletre, a Dél-dunántúli Tolna-megye dombóvári kórházában” – na jó, itt kaptam egy gyenge visító-rohamot, amit valószínűleg a szomszédjaim is halottak. Ez persze nem zavar, hiszen már megszokhatták.

Az önéletrajzban egy szép rajz is volt, Csapó Zsuzsa szénceruzájából. Egy igazán szép alkotás:) Kicsit látszik a beillesztett képen, bár webcam-el csináltam, sokat ne várjatok.

Motivációkból sem volt hiány, minden ember boldogsága, a világbéke és egy esetleges új Teréz anya szerepkör is szerepelt bennük, továbbá:

„Fontosnak érzem, hogy az élet minden területén maximálisan ki tudjam próbálni a képességeim, éppen ezért a hátvakargatás, mint új lehetőség rögtön felkeltette érdeklődésemet az ajánlat iránt. Kihívásként tekintek a stresszes- pörgős életmódot folytató fiatal emberek elnyűtt testének kényeztetésére.”

A többit majd megbeszéljük:P - Én meg addig is imádom az olvasóimat:)