Van úgy az életében, hogy az embert sorra érik a negatív hatások, amikor úgy érzi, hogy az ág is húzza. Júliusban engem nem húzott, hanem gerendával ütött a sors, az egyik legrosszabb hónapom utáni összegzés:

Egy háromrésztvevős koccanásba csöppentem, amiben mindenki hibás volt, javítás saját költségen. Nem volt olcsó. Aztán ellopták Sándort, a biciklimet, új bringa, új szokások, lett egy Fülöpöm, amit a lakásban tartok. Nem volt olcsó. Szembefújtam magam parfümmel, csípett. Nem volt kellemes. Közben egy erős anyagi sokk ért, mert más képletet alkalmazva pakoltam helyre a hátterem. Na mindegy, legalább most van mire gyűjtenem, ez kihat a következő pár hónapra. Nem volt jó megtudni.

Arra már meg sem emeltem a szemöldököm, hogy megbírságoltak, kifogtam egy amolyan öt percre befutok szitut, amiből tizenöt lett. Vajon a parkolóőrök mindig mindenhol ott vannak? Nem, de most ott voltak. Időközben az is kiderült, hogy benzintankot illetik cserélni autómon, elhasználódott, amióta nálam van alig volt teli tankolva, amúgy mindig csak a fele alatt, most korrodált a fele felett. Nem lesz olcsó. A bal első fényszóró hibája (nem ég 100%-osan), már csak hab a júliusi b*meg tortámon. Ami nagyon nem ízlik.

Ne maradjon ki az egészség sem, hiszen az sem szolgál rendesen, akad egy-két apróság, amiket most nem boncolgatnék (nyugi, koporsó még nem kell).

Hónap végén már vártam, hogy mi történik az utolsó pár napban. Nos szert tettem munkából adódóan az első haragosomra (Nem örültem neki), tönkrement a kártyaolvasóm. (Nem lepődtem meg), és 31-e óta úgy fáj a térdem reggelente, hogy a biciklizés és a lépcsőzés kikészít. Vivát!

Persze akadt egy-két pozitívum is, jó dolog, de ezek fényében csak alig-alig. Van az a mondás, miszerint: Az élet egy nagy sz*pás. Csak nem mindegy, hogy a farok melyik végén állsz. - azt hiszem ezek után változtatok a helyemen, mert valami itt nagyon nem oké...