A hét elején egyik este egy nagyon nagy adag becsinált levest ettem. Megemeltem a fazekat és az utolsó falatokat/kortyokat már ittam. Ez persze némi plusz levegővel is járt, így böfögtem egyet, csak úgy halkan. A rádióban épp vége volt a kultúrfitnesznek, s valahogy így nézett ki a pillanatnyi helyzetkép:

- Önök Kultúrfitnesz című műsorunkat hallották.

- Böff.

- Egészségükre!

:)

Ez így vicces volt, aztán pénteken jött a másik böffenet. A fényképezőgép vakuján készenléti állapotba kattintottam a kapcsolót, a vaku ekkor csak a legközelebbi gombnyomásra kapcsol csak be. Nagyban ettem a frissen, bográcsban készült lecsót, ami annyira forró volt, hogy az első kanál után mindegy volt mi van a kanálon...

Az egyik pillanatban valaki böfögött mögöttem egy nagyot, erre a vaku kis piros égője felvillant. Ezek után persze elgondolkodik az ember, majdnem félrenyelve egy kanálnyi paprika és paradicsom házasságából született égető étket, vajon mi volt abban a gyomorban, ami még a gépemet is bekapcsolja:P

Egyébként nem szoktam böfögni, otthon sem, amikor egyedül vagyok. Csak ritkán, de akkor még a rádió szerint is egészségemre váljék.