Na legutóbb nem ezt a filmet láttam, de erről írtam, úgyhogy szokás szerint ajánlom, ha már ajánlásra javasoltnak tartom:) Igazság szerint a történet nem tetszett, vasósággal elborzasztott, ugyanis egy megtörtént eset megfilmesítése lapult a lejátszóban a korongon. Sajnos néha kell, hogy szembe jöjjön ez is velünk és pofonvágva minket az arcunkba mondja, hogy: beteg és kegyetlen világban élünk.
Clint Eastwood nem először rendez olyan filmet, aminek hatása alatt a végén csak ülünk és nézzük a stáblistát néma csendben. Ez a film is ilyen, csak ültünk a kanapén és próbáltunk visszazökkeni kicsit az életbe.
A sztori1928-ban, Los Angelesben járunk, Christina (
Angelina Jolie) elbúcsúzik fiától Waltertől és munkába indul. Hazaérve a fiút nem találja, hónapokon át tartó eredménytelen keresés veszi kezdetét. Christina élete romokban.
Egyik nap beállít a rendőrség egy fiúval, akiről kiderül, hogy nem Walter. Christine ennek ellenére befogadja a fiút, de megkérdőjelezi a rendszert, nem hisznek neki. Mindezt elpanaszolja egy papnak is, Briegleb tiszteletesnek (
John Malkovich), aki segíteni akar a riporterek és a rendőrök által zavart elméjűnek titulált nőn.
A rendőrök elmegyógyintézetbe zárják az asszonyt, ahonnan a tiszteletes hozza ki az asszonyt, majd a többi nőt is, akiket a rendőrség ilyen-olyan kifogásokkal odazárt - ez a rész a film feminista vonulata, a nők erősödnek, jogaik vannak, még a rendíthetetlen rendőrséggel szemben is! Közben a gyerekek nyomára bukkannak, egy sorozatgyilkos farmján, Christine-ben nem hal meg a remény.
Christine Collins és az "álgyerek"
Jó volt látni a werkfilmben, hogy a rezzenéstelen arcú spagetti-westernhős, a sosem mosolygó 40 centis csövű pisztollyal igazságosztó Piszkos Harry rendezőként békés jószág:)