Tegnap egy lakossági fórumon jártam, ahol a meghívott vendég Farkas Bertalan (közismertebb nevén Farkas Berci) volt az egyik meghívott vendég. Csak ültem ott s jegyzeteltem s közben fel-felnéztem a katedrára, ahol ott ült az első magyar űrhajós. Találkoztam már sokféle emberrel, egy-egy nevesebb előadó láttán még olyan összesúghatnék tör az emberre. Olyankor szólnék a mellettem lévőhöz, hogy: "Te figyelj! Ott van a..." - mint amikor Boney-M koncertre keveredtünk Horvátországban. Hiába őrültem meg, hogy ott állnak a nagy öregek a színpadon, a többiek annyira nem ájultak el, talán nekik nem mesélt annyit anyukájuk, az évtizedekkel azelőtt egekig magasztalt együttesről.
Farkas Berci 1980-ban (én akkor még egy kósza szerelmes gondolat sem voltam), május 26-án, a Szojuz-36 űrhajó fedélzetén hagyta el a Földet, eltöltött 8 napot a Szaljut-6 űrállomáson, majd onnan június 3-án tért vissza bólygónkra a Szojuz-35 fedélzetén.
A fórum után persze rögtön a színpad felé vettem az irányt, hogy kezet rázhassak és még egy autogramot is kérjek az egykori kozmonautától. Kevés embertől kérek autogramot, kinőttem már a cetlivel és tollal való sorbanállásból (mondjuk tavaly nyáron szert tettem egy Schumacheres firkára). Farkas Bercinél viszont úgy éreztem, hogy kérnem kell, ő nem egy celeb, nem egy főzőcskés műsor vagy valóságshow szülöttje, hanem űrhajós. - írom ezt annak a kisfiúnak a gondolkodásával, aki a '90-es évek elején naphosszat feküdt a tetőn s nézte a repülőket. Aki elé, ha akkor egy űrhajós áll, csak leesett állal kérdezte volna tőle, hogy: Te tényleg voltál az űrben?
Lehet, hogy sokakra ez a dolog nem hatott volna, vagy csak vállat vonnak és nem érdekli őket. Nekem viszont nagy élmény volt, akár kisfiús repülőmániás aggyal gondolom, akár 25 éves, "érett" fejjel... Én csak felnéztem arra az őszes-bajszos emberre, aki ott ült a lezser zakóban és garbóban, arra az őszes, bajszos emberre, aki járt már az űrben, s olyan összesúghatnékom támadt...