Fáj a torkom. Lassan egy hete küzdök valamiféle szárazköhögéssel. Reggel kissé rossz nyelni, aztán egy tea és napközben prüszkölök valamennyit. Na ja.. Majd kimászom valahogy belőle. Azzal biztos sokat segítettem, hogy elmentem szombaton bugyinézőbe a romkertbe. Az üveg sör meg a sok kóla jót tett a negyed doboz bagóval (vasárnap reggel olyan hangom volt, hogy Horváth Charlie hozzám képest ipari tanuló volt).
Aztán teáztam, meg teáztam, és beugrottam a munkahelyre egyet teázni (na meg dolgom is volt. Mert hülye azért nem vagyok...) _ tehát hazajöttem valamikor délután és ugye reflexből lőttem az on gombot és dobtam ágyra a távirányítót, hogy már addig is szóljon valami a háttérben amíg melegítem a bablevest. Nem volt kedvem rádiózni. Nah, a Viasat3-on hétvégén vannak normális műsorok és alapvetően beteg, értéktelen mocskok (számomra). Ezért jóformán alig nézem a via3-at hétvégén. Amikor hazaértem valami takarítós műsor ment. (=Idősebb hölgyek kimennek egy koszos házhoz és azt kitakarítják.)
Na már most a filmben egy nőt mutattak be, akinél nagyobb volt a mocsok, mint a szeméttelepen. Lényegében mindenfelé macskahányás, szőr, szar, és emellé még jókora mosatlan edényhalmaz és minden mi "jó" társult. Kb. ennyit láttam hirtelen. Aztán a műsor egy részénél azért odaléptem a képdoboz elé. Az öreglány épp azt taglalta, hogy a szőnyegbe száradt macskahányásra szódavizet kell önteni és az "sárcipővel" dörzsölve könnyen kiszedhető. (Sárcipő=az a gumiklumpaszerű izé, ami nyáron népszerű volt. Itt egy kép.) Aztán az öreglány így szól: "Képzeld el, hogy ezt a barátoddal csináljátok! Ugye milyen jó mulatság? Mondjuk csinálhatnátok meztelenül is, és összeérhetne a testetek. Érted mire gondolok? Jó mulatság lenne nem? Élvezed ugye? Érted mire gondolok?" - és közben nagyokat nevettek. "Bazd meg!" - mondtam és mentem vissza a konyhába. Meztelenül gumiklumpában macskahányást takarítani... Szóval úgy érzem, hogy ez az egyik legalja a tévéműsoroknak. Betegek...
Na elvonatkoztatva ezektől a műsoroktól, más:
Volt régebben egy olyan hülye szokásom, hogy beírkáltam egyes emberek naptárába ezt-azt, amolyan naptári-kalózkodás volt ez. Erről már leszoktam, bár HetiFrissítős kollégám, Tomi nem úszta meg, így karácsonyfát rajzoltam és minden egyéb szépet legutóbb a kalendáriumába, mikor őrizetlenül hagyta az asztalon. Többek közt még megjelöltem a névnapom és ha minden igaz, akkor a szülinapom dátumát is. Erre iwiw-en kapom az üzenetet szombaton:

Ciao, Engedd meg hogy boldog névnapot kívánjak neked, mert ugye nem felejtettem el beírni a 2009-es naptárba. :) üdv  Tamás

Hoppá, lebuktam:P :))) Na most akkor ez egy magam gerjesztette üdvözlet?! Mondhatni magamnak kívántam közvetetten boldog névnapot? - na mindegy a fene tudja...
Ez olyan, mint amikor az ember senkinek sem szól, hogy szülinapja van, hogy aztán 2-3 nap múlva elejtse egy megjegyzésben félhangosan, hogy a többiekkel éreztesse: "elfelejtettétek!" - Na most azért tisztázzuk, hogy ez a bejegyzés nem egy ilyen félhangos megjegyzés. Meg amúgy is. Két névnapot tartok az évben:P