Ausztriában jártam a múlthéten szombaton, a hőlégballon világbajnokságon. Sajnos hőlégballonokat nem láttam felszállni a nagy szél miatt, de a „magyar nap” programjait végignézhettem és még magyar ballonosokkal is sikerült beszélgetnem az eseményekről. A magyar kultúrkörben szerzett élményeimről ide kattintva olvashattok, a hőlégballon-pilótával készített interjúmat pedig itt olvashatjátok.
Amúgy tetszett a program, leszámítva azt, hogy az egész napi sörsátorban ücsörgéstől megfáztam. Szerencsére már gyógyulok, de azért még fáj a torkom. Amúgy kaptam ebédet és vacsit is, akkora rántotthús-szeleteket ettem, mint egy pizza, szerintem minimum két úthenger kellett, hogy ekkora legyen vagy vágás után egészben küldték szegény röfit a szeletelő-gépre.
A húsos részeken átugorva még ittam egy jó pofa sört is, meg egy hosszúkávét, ami szerintem sz*r volt. Na mindegy, este a közönségdíjasok fotózása közben szúrtam ki az előttem ugráló fotóst, aki egyszerűen beállt elém, aztán egy „állj félre” oldalra toló mozdulattal egy „Suldigung!” kíséretében eltessékeltem az útból, na ne már hogy! Annyi tisztelet azért legyen, hogy nem állunk be egymás elé huzamosabb időre. Nem nagyon akaródzott félreállni. A fején két tapasz volt, vajon miért is?!