E pöttöm autó rajongóinak egy kis része már évek óta tartja a kapcsolatot, az index fórumának egyik erre szakosodott topikján. Történt egyszer, hogy e fórumon valaki felvetette, hogy szervezni kéne egy találkozót. Az ötlet megszületése után két héttel kitűzött időpont és helyszín szerencsére sokaknak megfelelt, összegyűltünk, július 26-án lezajlott az első Seicento Találkozó a Velencei-tónál.

Az ország számos pontjáról akadtak résztvevők, Sopronból, Budapestről és környékéről, Gárdonyból, Békéscsabáról, Veszprémből, Debrecenből és jómagam Szombathelyről. Hogy ne külön-külön érkezzen mindenki, ezért sorra becsatlakozva egymás útvonalába konvojokat alkottunk. Reggel nyolc után már csatlakoztam is a soproniakhoz, majd útközben az előttem haladó kis piros autót nézve azon gondolkodtam, hogy vajon hány autó fog minket várni Agárdon. Veszprémnél beállt a sorba a harmadik négykerekű is, így már hárman szeltük az utat, ezzel egy-egy tekintetet a forgalomból már magunkra irányítva. Agárdra érve jobbra-balra nézelődve vártam, hogy feltűnjön pár típustárs, majd az út mentén kijelölt találkahelyen, egy étterem parkolójában megláttam az egymás mellett felsorakozott 8 autót. E pillanatban öröm járt át, borsózni kezdett kicsit a hátam, összehoztuk a találkát:)
Miután beálltunk a sorba gyorsan bemutatkozott mindenki egymásnak, bevallom három ember nevét jegyeztem csak meg elsőre. Megbeszéltük a stratégiát, a további ütemtervet, konvojban autózás a tó körül, megtekintjük a hegyen az emlékművet, majd áthaladunk a kilátóhoz. Nagy öröm és szép látvány közel egy tucat ugyanolyan autóval robogni az utakon, megannyi tekintet követett bennünket a szembejövő autókból vagy a járdán sétáló emberektől. Legelől a főszervezőnk, a kis Seicentók apjaként haladt egy Fiat Albeaval, mögötte pedig szép sorban a "gyerekek". Az autósok előzékenyek voltak sok helyütt, látták, hogy egy falkába tartozunk, így még a főútra kikanyarodva is elsőbbséget kaptunk szerencsénkre.
Az emlékmű parkolójának méreteit kihasználandóan sorba rendeztük autóinkat, majd előkerültek a fényképezőgépek és hosszú percekig az exponálások hangja töltötte meg a teret. Ezt követően átmentünk a kilátóhoz, ahol szintén fotózással töltöttük időnk első részét, ki a panorámában gyönyörködött, ki pedig a az autók alkotta átlós alakzatban. Itt már bővebb kocsimustra vette kezdetét, alkatrészek, motorterek, belső kialakítások, hifik szemrevételezésétől az apró autók apró részleteiben való elveszésig. Amikor már mindenki ismert mindenkit és a gyomorkorgási együttható is elnyomta a motorok duruzsolását össznépi gyrosevészet következett Gárdonyban...
Sajnos ekkor már egy autó kiállt a sorból egy elszakadt generátorékszíj miatt, neki rögtön el kellett indulnia, ha zenehallgatás nélkül is, de épségben hazaért szerencsére.
A kis csapat a Velencei-tó hőmérsékletellenőrzése után (lányoknak didergető, fiúknak "két centi" hideg) elhangzott a "lóra" kifejezés, majd átvonultunk Székesfehérvárra, hogy megnézzük a Bory-várt. A Bory-vár temérdek varázslatos részletével nem csak festmények és szobrok gyűjtőhelye, hanem esküvői fotósok közkedvelt helye is egyben, ottjártunkkor is épp három pár nászalbumába készültek a kópiák. Az építészeti remek alapos bejárása után megcéloztuk a híres Király cukrászdát, hogy mindenki kielégíthesse fagyi és kávéigényét s ezzel elérkezvén az utolsó helyszínre kissé szomorkás búcsút vettek a találkozó résztvevői egymástól. Ki-ki a maga útján, szólóban vagy konvojban hagyta el a várost, egy "kollégával" még Balatonig autóztunk együtt, közben megelégedve konstatáltam, hogy milyen jól sikerült ez a nap. Szerény kihirdetéssel sebtiben 11 autót toboroztunk össze az ország számos helyéről, a következő találkozón még többen leszünk. Addig is minden "cento mókusnak" jó utat!

(Fotóimat a találkozóról megtekinthetitek ide kattintva.)