Nemrég kaptam iwiw-en egy üzenetet, teljesen meghatódtam tőle:) Egy számomra ismeretlen ember írt, aki lehet, hogy nem akart publikus lenni azért nem kommentben írt, vagy lehet, hogy arcot akart nevéhez és véleményéhez és ezért írt ott. Mindegy, szeretem, ha dícsérnek és fogadom a kritikát, ezt Bonyi tudja a legjobban. A kommentekben tett kedves megjegyzésekről nem írtam még külön bejegyzést, hisz azokat mindenki láthatja, de ugyanúgy szeretem őket, sőt általában reagálok is.
Az üzenetből megtudtam, hogy nemrégiben akadt rá blogomra és már sokat átolvasott belőle, mert tetszik neki a fogalmazásom, a képek/videók/témák érdekesek, ötletesek. Nos próbálok erre törekedni, ettől most nem száll el az agyam, tisztában vagyok vele, hogy vannak "gyengébb" bejegyzéseim is. A fotóimmal alkalmadtán lenyűgözöm, tetszik ahogy látom azokat a szép dolgokat, amik körül vesznek minket a hétköznapokban, csak nem vesszük észre. Ezt-azt már sikerült lencsevégre kapnom, bár el kell, hogy áruljam, sokszor szóltak már dolgokról, amiket én sem vettem észre, de minél többet fotózok, annál nyitottabb szemmel járok:)
Mindezt összegezve azt mondom, hogy az ilyen és ehhez hasonló üzenetek/kommentek* is bíztatnak arra, hogy blogoljak, s bevallom sokszor jobban, mint a nézettségi statisztikák...


* pl.: Dia is (rdina) hasonlóképp egyszer csak meglelte blogom és azóta már kicsit jobban belebonyolódott a bejegyzéseimen át közölt kesze-kusza gondolatmeneteimbe:)