A D épületben sajtóműfajok órán egy idő után unatkozni kezdtem. Eleinte csak azt bámultam, hogy miképp szerencsétlenkednek egyesek a parkolóban, úgy tűnik nem minden iskolában tanítják meg a sofőrpalántákat a két kocsi közé párhuzamos beparkolásra, de még a három szabad helyre befordulás is nehézkesen ment egy autósnak. Utána végignéztem, hogy a "mikuláscsomag" elhelyezése után odarohan valaki a parkolójegy-ellenőrhöz, majd egy idő után jegyet vesz és a piros csomag lekerül (nem volt pénzátadás, semmi korrupció), úgy tűnik nem igaz a legenda, hogy a jegyellenőrők közül mind szőrös szívű... Aztán a napfényben tündöklő (vagy csak simán ácsorgó) épületeket nézegettem a tér túloldalán, majd feltűnt, hogy egy bizonyos "tetőzóna" kéménytúltengésben szenved.
Előkerítettem a táskámból a fényképezőgépem, majd megörökítettem a részletet, tényleg sok a kémény, ott közel ötvenet számoltam, de a fotó alapján 55db van.
Nem is rossz, elég sok dolga akad a környéken a Télapónak ill. a kéményseprőknek.


Később befelé fordítottam a gépet és lefotóztam Gabeszt, ahogy kissé összeráncolt homlokkal alaposan koncentrál, lekaptam a tollam az üres lapon, majd megörökítettem ahogy Edit feladja az éberséggel szembeni küzdelmet.


Aztán vége lett az órának, mindenki felugrott és ezzel vége is lett e bejegyzésnek...