Olvasok egy könyvet... Nem ma vettem ki a könyvtárból, viszonylag régen, de csak buszozás közben olvastam eddig így nem végeztem vele... Még egy fejezet van hátra... A könyv címe: Che Guevara legendája. Cheről szól, a gyermekről, a harcosról, a forradalmárról, a parancsnokról, a jóbarátról, az államférfiról, az apáról. Nem kommunista kiáltvány, hanem életrajz, képekkel, interjúkkal... Szerintem jó könyv és elég jól bemutatja Guevarát, közelről, az embert s nem az eszmét...
Olvastam már más könyvet is róla... Persze az annyira nem tetszett, mert egy erősen elfogult író hivatkozások nélkül állított tényeket stb... Abban a könyvben úgy vettem észre, hogy az író a rendszerrel szembeni ellenzéki véleményét Guevarán keresztül fejtette ki, majd állította be a forradalmárokat nagy csúnya ördögöknek és az USA-t szegény kizsákmányolt angyalkának... Igen lehet innen is, onnan is, lehet mondani ezt is, meg azt is, lehet szidni jobbról is, balról is. Nem is akarom kikiáltani egyik oldalra sem, hogy ők szentek voltak, szerintem mindkét félnek volt sár a csizmáján.
Na de nem a kubai forradalom és az amerikai dollármilliárdok kubai sorsáról íródik ez a bejegyzés, hanem arról, hogy hazafelé olvastam a buszon ezt a könyvet, majd Sárváron felszállt egy 60 év körüli úr (vagy több), aki mellém ült, majd idővel megszólított.
Pont egy kétoldalas fényképhez értem melyen Che Guevara és Fidel Castro állnak egymással szemben, felkaptam a fejem, kivettem a fülemből a fülhallgatót, és figyeltem.
"Minek olvas ilyen kommunista könyveket, nem kéne ilyen szeméttel tömni a fejét!"
Ezt hallva valahogy elszánt és erős egyoldalúságot véltem hallani, a hangsúly sem volt "normális".
Annyit feltem lenézőleg, hogy: "Törődjön a maga dolgával!" - majd visszaékeltem a fülest hallójárataimba s már nem értettem az öreg további dünnyögését, nem is akartam vele beszélgetésbe sem keveredni, nemhogy vitába. Ezzel az egy mondattal leírta magát...
Most őszintén és színek nélkül:
Mi köze van ahhoz valakinek, hogy én mit olvasok?
Primitívségnek tartom az ilyet. Olvashattam volna akár egy egyszerű történelem könyvet is, de akár kommunista taníttatásokat is, akármit... ...semmi köze nem lett volna hozzá!
Amúgy sem szeretem, ha stírölik az olvasmányom, na jah, ezentúl majd takargatom a könyveimet...
Tovább a poszthoz
Olvastam már más könyvet is róla... Persze az annyira nem tetszett, mert egy erősen elfogult író hivatkozások nélkül állított tényeket stb... Abban a könyvben úgy vettem észre, hogy az író a rendszerrel szembeni ellenzéki véleményét Guevarán keresztül fejtette ki, majd állította be a forradalmárokat nagy csúnya ördögöknek és az USA-t szegény kizsákmányolt angyalkának... Igen lehet innen is, onnan is, lehet mondani ezt is, meg azt is, lehet szidni jobbról is, balról is. Nem is akarom kikiáltani egyik oldalra sem, hogy ők szentek voltak, szerintem mindkét félnek volt sár a csizmáján.
Na de nem a kubai forradalom és az amerikai dollármilliárdok kubai sorsáról íródik ez a bejegyzés, hanem arról, hogy hazafelé olvastam a buszon ezt a könyvet, majd Sárváron felszállt egy 60 év körüli úr (vagy több), aki mellém ült, majd idővel megszólított.
Pont egy kétoldalas fényképhez értem melyen Che Guevara és Fidel Castro állnak egymással szemben, felkaptam a fejem, kivettem a fülemből a fülhallgatót, és figyeltem."Minek olvas ilyen kommunista könyveket, nem kéne ilyen szeméttel tömni a fejét!"
Ezt hallva valahogy elszánt és erős egyoldalúságot véltem hallani, a hangsúly sem volt "normális".
Most őszintén és színek nélkül:
Mi köze van ahhoz valakinek, hogy én mit olvasok?
Primitívségnek tartom az ilyet. Olvashattam volna akár egy egyszerű történelem könyvet is, de akár kommunista taníttatásokat is, akármit... ...semmi köze nem lett volna hozzá!
Amúgy sem szeretem, ha stírölik az olvasmányom, na jah, ezentúl majd takargatom a könyveimet...
4 komment komment
