Sikeresen megküzdöttünk a Tannenbaummal, bár kissé fájdalmas volt ölelgetni az ezernyi tüskét. Olyasmi érzés volt, mint hasast ugrani egy sündisznóalomba:P Aú...
Miután felállítottuk a fát, szembesülnünk kellett azzal a ténnyel, hogy kicsit hiányosak a nappali térbeli adottságai egy ilyen mérvű kiserdő befogadására. Egy kis nyissz itt, egy kis nyissz ott, aztán máris megoldva (úgy 10%-ban) a probléma.
Miután felállítottuk a fát, szembesülnünk kellett azzal a ténnyel, hogy kicsit hiányosak a nappali térbeli adottságai egy ilyen mérvű kiserdő befogadására. Egy kis nyissz itt, egy kis nyissz ott, aztán máris megoldva (úgy 10%-ban) a probléma.
Ezután kezdődött a díszítés, sürgött-forgott a család, dekázás üveggömbbel, csomókötés művészete cérnával, üresedő szaloncukros papírok és kibogózhatatlan égősor kísérte végig a folyamatot.
Szerencsére akadt egy kis segítség is:D
Szerencsére akadt egy kis segítség is:D
Ami később mentőakciót vont maga után, kezdem érteni, hogy a Cliffhangerben miért nem kapott Flat Eric szerepet.
Pár óra szöszmötölés és "Oda is tegyél, ne arra az ágra, a másikra! Ott még egy nagy lyuk, oda tedd ezt a gömböt! Nem inkább mégse, inkább az égőket húzd lejjebb! stb, stb, stb..." után megszületett a végeredmény, íme:
Na meg sötétben is:
Jah, és Boldog Karácsonyt!
3 komment komment