A hétvégén lezajlott a tokorcsi repülőnap minden probléma nélkül, jó volt.
Reggel kilenckor indultunk el a reptérre, szerencsére nem én vezettem, mert mint ahogy az ilyenkor lenni szokott, kávés rituálé nélkül még nem éreztem igazán ébren magamat. Aztán a reptéren sikerült az ébredés, segített rajtam egy kissé vizes hosszúkávé és
Nem fényképeztem túl sokat (pedig rengeteg gép volt), mert a kezembe nyomtak egy videókamerát és azzal rohangáltam egész nap fel s ala, de azért így is tudok egy-két kópiát publikálni:D
Rengeteg érdekes program várta az odalátogatókat: Kamov permetező-helikopter bemutató, mely olyan mutatványokat hajtott végre a levegőben, hogy csak néztem, mint pocok lisztben.
Előre-hátra, jobbról-balról pörögve, forogva stb... Régebben többször repültem Kamovval, egyenesben még okés volt de hasonló szögben már leterhelte a gyomromat,
a már emlegetett sugárhajtású Aluette típusú helikopter bemutatója is jó volt, ha másra nem is, akkor arra, hogy fellendítse a hallókészülék-üzlet forgalmát a Kemenesalján, mert mint már írtam: vísított.
Aztán voltak repülők-repkedései és ejtőernyősök bemutatója is, persze ezeket kameráztam:P De majd megkapom elvileg az anyagot, így szerintem még lesz videós bejegyzésem is:P Na meg az AN-2-esről egy különálló, mert az nagy élmény volt.
A Cesna-s repülés se volt rossz, de az lényegesen biztonságosabbnak tűnt, mint a jó öreg Ancsával, az orosz gépcsodával:D
Lehet íjászkodni is, próbára is tettem magam, de nem mondanám, hogy annyira jól ment eleinte, mert nem volt egyszerű feladat a 60 fontos íjat kifeszíteni-tartani és célozni is egyben vele. A sokadik 'lövés' után lenéztem és azt látom, hogy
Ez attól volt, hogy az íj zsinórja mindig visszacsapott a kezemre és ugye ezt nem veszi észre az ember, mert nem fáj. Odafordultam az íjász-szakemberhez friss hegeimet mutatva:
- Ez normális?
- Jézusom! Miért nem szóltál?
- Nem éreztem!
- Hozzatok egy alkarvédőt, mert anélkül belilul az egész karod)
Kaptam alkarvédőt ezután, de már mindegy volt, még nyomta is kicsit azt a púpot ami ott keletkezett.
De azért a vége felé már jobb voltam, még pár lövés és királyság van:D
Józsi (aki abban az érdekes izében ül (izé=paratrike)) gyorsult trikejával KTM-esek ellen. A 450-es KTM verte a mezőnyt, Józsi másodikként, a 250-es KTM pedig harmadikként futott a célba. Levegőben valószínűleg Józsi nyert volna:P
Volt ott még Somlai Júlia festményeiből kiállítás és egy kisebb fajta antik-fegyvergyűjtemény is. Levettem az ördöglakatról a karikát és vissza is raktam és egyéb logikai feladatokat oldottam meg a kézműves-részlegen:D
Egyszóval (s legyen ez a végszó) jó volt az egész, mindenki jól érezte magát, finom lett bátyám dobogós vaddisznópörköltje is. Kedvcsináló/ajánló legyen e bejegyzés, jövőre jöjjön el aki nem volt ott, majd hírül adom azt is a blogomon.
Ágyő! Peace! Ou revoir!
Tovább a poszthoz
Reggel kilenckor indultunk el a reptérre, szerencsére nem én vezettem, mert mint ahogy az ilyenkor lenni szokott, kávés rituálé nélkül még nem éreztem igazán ébren magamat. Aztán a reptéren sikerült az ébredés, segített rajtam egy kissé vizes hosszúkávé és
Nem fényképeztem túl sokat (pedig rengeteg gép volt), mert a kezembe nyomtak egy videókamerát és azzal rohangáltam egész nap fel s ala, de azért így is tudok egy-két kópiát publikálni:D
Rengeteg érdekes program várta az odalátogatókat: Kamov permetező-helikopter bemutató, mely olyan mutatványokat hajtott végre a levegőben, hogy csak néztem, mint pocok lisztben.
Előre-hátra, jobbról-balról pörögve, forogva stb... Régebben többször repültem Kamovval, egyenesben még okés volt de hasonló szögben már leterhelte a gyomromat,
a már emlegetett sugárhajtású Aluette típusú helikopter bemutatója is jó volt, ha másra nem is, akkor arra, hogy fellendítse a hallókészülék-üzlet forgalmát a Kemenesalján, mert mint már írtam: vísított.
Aztán voltak repülők-repkedései és ejtőernyősök bemutatója is, persze ezeket kameráztam:P De majd megkapom elvileg az anyagot, így szerintem még lesz videós bejegyzésem is:P Na meg az AN-2-esről egy különálló, mert az nagy élmény volt.
A Cesna-s repülés se volt rossz, de az lényegesen biztonságosabbnak tűnt, mint a jó öreg Ancsával, az orosz gépcsodával:D
Lehet íjászkodni is, próbára is tettem magam, de nem mondanám, hogy annyira jól ment eleinte, mert nem volt egyszerű feladat a 60 fontos íjat kifeszíteni-tartani és célozni is egyben vele. A sokadik 'lövés' után lenéztem és azt látom, hogy
Ez attól volt, hogy az íj zsinórja mindig visszacsapott a kezemre és ugye ezt nem veszi észre az ember, mert nem fáj. Odafordultam az íjász-szakemberhez friss hegeimet mutatva:
- Ez normális?
- Jézusom! Miért nem szóltál?
- Nem éreztem!
- Hozzatok egy alkarvédőt, mert anélkül belilul az egész karod)
Kaptam alkarvédőt ezután, de már mindegy volt, még nyomta is kicsit azt a púpot ami ott keletkezett.
De azért a vége felé már jobb voltam, még pár lövés és királyság van:D
Józsi (aki abban az érdekes izében ül (izé=paratrike)) gyorsult trikejával KTM-esek ellen. A 450-es KTM verte a mezőnyt, Józsi másodikként, a 250-es KTM pedig harmadikként futott a célba. Levegőben valószínűleg Józsi nyert volna:P
Volt ott még Somlai Júlia festményeiből kiállítás és egy kisebb fajta antik-fegyvergyűjtemény is. Levettem az ördöglakatról a karikát és vissza is raktam és egyéb logikai feladatokat oldottam meg a kézműves-részlegen:D
Egyszóval (s legyen ez a végszó) jó volt az egész, mindenki jól érezte magát, finom lett bátyám dobogós vaddisznópörköltje is. Kedvcsináló/ajánló legyen e bejegyzés, jövőre jöjjön el aki nem volt ott, majd hírül adom azt is a blogomon.
Ágyő! Peace! Ou revoir!
Szólj hozzá! komment
