Pár napra látogatóba utaztam a híres-neves "Csárli-gólya" falujába, Vörsre. Amikor elárultam úti célom nagyrészt egyből visszakérdeztek: "Hova mész?!" - miután röviden felvázoltam eme a Somogy-megyei település adottságait nem tudtam válaszolni a rejtélyre, hogy vajon mit is fogok csinálni e pár napban.
A válasz természetesen Gabesz kezében volt, Ő és a baráti köre gondoskodott róla, hogy e kis kirándulásom emlékezetes maradjon, szederpálinkától enyhén károsodott májjal és hajnalig tartó kiruccanásokkal. Vörsröl tudni sok mindent érdemes, turistalátványosságként funkcionál a helyi megalomániás hívők által épített óriás-betlehem és nem utolsó sorban a falu kabalamadara, a "Csárli" gólya.
Érkezésemkor már a biciklis fogadóbizottság várt a falu közepén Gabesz és Balázs személyében, majd fogadóbizottságból átlényegülve felvezették autómat a buszmegállóig. Gabesz nem igazán volt híve a rögtönzött fényképezéseimnek, holott igazán jól mutat, mint útbaigazító helyi erő.
A buszmegállóban egy cigi mellett nem győztem rohangálni az autóhoz a fényképezőgépért, mily csodás alkotások tarkították a kopott lakkú deszkákat, jhajj... A két legszebbet meg is örökítettem az utókor számára. Ezektől felidéződtek bennem a régi szép emlékek, amikor még firkálgattuk mindenhova ész nélkül a rave, a techno és a scooter feliratokat.
E második képről leolvasható a vörsi betyároknak címzett dicsőítés, itt nem holmi kispályásokról van szó, nem huligánok, nem club, nem banda, hanem igazi betyárok. S lássuk be, betyárokból mostanság hiányt szenved az ország, Rózsa Sándorokból.
Nem sokkal a kipakolásos-bemutatkozásos program után megtekinthettem Gabesz híres-neves futballozását, mely üres hétfői reggeleinket megtöltötte sztorizással a főiskolán. Kispályás mérkőzés volt, de "vérre ment". Voltak akik küzdöttek, voltak akik annyit rohantak fel s alá a pályán abban az egy órában, mint Forrest Gump az egész filmben. Látványos kis golyókergetésben volt részem, bukás, csúszás, fejelés, fej-leütés és hasonló érdekes módszereknek lehettem szemtanúja. Mint később rájöttem a fényképeket nézegetve a srácok rögtönzött néptáncbemutatót is tartottak két csel közt, csak biztos távol voltam akkor, azért nem vettem észre.
Keszthelyi pizzázás és Tescoban megejtett sörvásárlás után pókerparti vette kezdetét, amit élmény volt nézni a sok pókerarc miatt. Voltak merész húzások is, Korda bácsi biztos maradék haját tépte volna (vagy a Klárikáét), amikor Gabesz "all in"-t mondott két olyan lappal, aminek értéke kábé egyenlő volt azzal, mintha egy feketepéter pakli lapjait tartotta volna kezei között. Balázs ezt aprótöbblete lévén megadta, Gabi pedig elbukta...
Másnap Keszthelyre mentünk ismét, ezt kisebb-nagyobb programtervezés előzte meg, ugyanis úrrá lett rajtunk a tipikus "Mi legyen?" érzés. Balázsról tudni kell, hogy nem épp egy Gabesz-alkat, szeret énekelni és egy kispolskiban csakis hátul lehet elszállásolni, igaz nem tartós ideig.
Nem gondoltam, hogy képes leszek elférni értelmesen egy kispolskiban, és nem is fértem el értelmesen. Ülőlap elejéig lecsúszott derékkal szüntettem meg kobakom kopogását, mely minden egy centiméternél nagyobb gödörben a kocsi tetején jelentkezett. Nem ám valami kis egyszerű polski volt ám ez! De nem ám! Ez a MŰSZER, melynek jobb oldalon nem lehúzható az ablaka, Zidane-al tarkított a visszapillantója, most már kicsit akadozik a gázpedálja, és egy hatalmas Porsche felirat díszeleg a hátán. Polski vagy Porsche? Mi is a különbség?!
Balázs nagyon élvezte az utat, betöltötte a hátsó üléseket annak és rendje módja szerint és rádió híján énekelt is, (na jó, csak egy kicsit volt kényelmetlen számára) de túléltük a féktelen 80-as száguldást. Keszthelyi körtúra közben lecsúszott egy-egy tejfölös lángos, na meg egy kis fagyi is, aztán fantasztikus képeket készítettünk a parton miközben osztályoztuk a csajo...ööö...a hattyúkat.



Megtaláltam a Balaton legbüntetőbb tekintetét. Valószínű, hogy Csárli gólya ezzel a hattyúval szokott szembenézni, mielőtt kimenekül az országból s csak hosszas felkészülés után mer visszatérni Vörsre.
A falu egyik látogatottabb helyei közé tartozik természetesen a Post Pub avagy a kulturális központ. Mint minden rendes faluban itt is összegyűlnek esténként az emberek és biciklik tarkítják a teret a piros-sárga háromszögek árnyékában. Természetes, hogy minden nap benéztünk ideig-óráig.
Csütörtökön elmentünk a berényi strandra, mert leküzdhetetlen fürdési vágyam volt már a balcsi láttán. A 20-21 fokos víz nem riasztott vissza, Gabeszék fociztak, én pancsikoltam, az egyetlen negatívumot talán a víz alá bukáskor számban felgyülemlett hínár okozta, aminek erősen iszapos-hal íze volt. A strandra belépőt nem kellett fizetnünk és a bejáratnál egyből a kezembe nyomtak egy pohár Kozelt reklámcélból. Gyerekek! Tiszta Vegas! Ezentúl Berénybe kell járni strandolni:D Fürdés után rövid napozást ejtettem egy sörrel a kezemben, majd kosarazni kezdtem miután Gabeszék kifulladásig püfölték a bőrt a homokban. Ennek állít méltó tanúbizonyságot ez a kép is.
Csütörtök este még egy hosszabb kocsmázást iktattunk be, majd végignézhettem, hogy milyen bonyolult dolog is az, amikor két lányt kell megfűzni a szomszéd faluból (ehhez kapcsolódóan láthattam milyen is a szülői szigor, amikor a lány három órás késés után sem ér haza, ezt nem idézném fel, mert nem szeretek obszcén szövegeket publikálni). A beharangozott berényi bulira már nem maradtam, pedig készültek rá a srácok, megannyi ütemtervet hallottam a "tizenegykor már kifekszem"-től a "szétcsapok mindent, úgy beb*szunk, mint még sohá"-ig. Péntek reggel elindultam haza, de még útba ejtettem Vörs egyik nevezetességét, ami szerintem a betlehemet és Csárlit is előzhetné a sorban, a függönnyel tarkított Mercedes-t, amely a kulturális terrorizmus ne továbbja, oly szinten hat az érzékekre, hogy azt maguk a Mercedes tervezői sem gondolták volna legszörnyűbb lázálmaikban. Legalább színben egyezik és nem valami vörös baldahinos megoldást készített az ízlésficamban jártas fritz.
Így ért véget ez a kis kirándulás, melyet ezúton is szeretnék megköszönni Gabesznak és az összes többi srácnak, akik színesítették egyéniségükkel e pár napot...