Mindig belefutok egy-egy fotós mappába a gépemen, amit eddig még nem osztottam meg sem a nyugaton, sem a blogomon. Most is találtam egyet és lám-lám, már pötyögöm is a bekezdéseket:) Most a kahlenbergi fotóim akadtak a kezembe.

Még májusban ugrottunk ki Bécsbe a barátokkal két napra, és e két 24-esbe simán belefért egy kis práterezés, evés-ivás-bóklászás és a kahlenbergi teraszra tett rövid látogatás. Pikk-pakk 45 perc alatt felvitt minket a busz meredek leejtőkön - útközben már láttatva helyeként, hogy milyen magason vagyunk - de az igazi látvány fentről nyílik. Amikor buszmegállóból odaslattyogsz a teraszhoz, hogy na mi is lesz itt és ez a látvány tárul eléd:

A korlátnál állva nekem szimplán leesett az állam és legurult a hegyoldalon. Azóta se tudtam összeszedni, legutóbb a Mariahilferen látták énekelni bagóravalóért. No de nem is az a lényeg, hogy miképp próbálom kifejezni a vizuális élményt, hanem az, hogy aki ide ellátogat vigyen távcsövet. Vagy csillagvizsgálót, ha szeretné megnézni a schönbrunni állatkert zsiráfjait is.

Aki fotózni is szeret vigyen magával teleobjektívet, duplázót, vagy vállról indítható lencséket. A kompaktosok készüljenek erős zoommal, a telefonos fotósoknak pedig üzenem, hogy maradjanak a panorámaképeknél. Szerintem. Kicsit messze van a téma, de ha elég közel hozod, akkor kiváló a perspektíva.

Bonyinak ezúttal is köszönöm a remek lehetőséget, amiért megmagyarázta nekünk, hogy ha esik, ha fúj, nekünk fel kell mennünk a Kahlenbergre. Persze előszőr Schwechatra akartunk menni fotózni a repülőket, mert én még mindig repülőbuzi vagyok, de a hegyről még a reptérig is ellátni, így kicsit kárpótólva lettem. Nem is baj, hogy csak most osztottam meg a fotókat, Bonyi képeinek sikere legalább már elült. Nézegessétek az összeset a lenti képre kattintva galériában!