A szombathelyi Sugár úton sétáltam szombat délután, orrig bebújva a kabát nyakába, meg-megcsúszva a járda jégbordás foltjain. Az egyik sarki házhoz érve láttam, hogy épp akkor ért haza a ház ura. Becsukta maga mögött a nagykaput, majd a kerítésbe kapaszkodva, óvatosan oldalazott a havas garázslejáró melletti kis peremen a bejárati ajtóhoz vezető járdáig. Kicsit furán is néztem rá, hogy miért nem a kiskapun megy be magabiztosan, csúszásveszély nélkül, aztán odaérve megértettem: Ha a házam kerítésénél így einstandolná a természet a kiskaput, azt hiszem én is zokszó nélkül közlekednék a nagykapun át.
Szólj hozzá! komment
