Ma reggel csókok és csiklandozással és viccelődéssel előidézett kacajok közepette elköszöntünk egymástól a csajommal. Akármennyire is próbáltam nevettetni a kedvest, hogy minél kevésbé legyen drámai a búcsúzás, az "Akkor egy hónap múlva." - mondat elég komolyan hangzott. Bori egy hónapig bácsikáját fogja boldogítani Kanadában és megannyi élményt gyűjt majd be ez idő alatt. Természetesen megleptük egymást az utazás kapcsán - az én meglepetésemről majd később írok, Boritól pedig ezt a képet kaptam:

Egy hónap olyan hamar eltelik, mint a sicc, észre sem vesszük és már landol is a gép, de a barátnőm is olyan, mint sok-sok lány: egy napot is nehezen bír ki nélkülem, nemhogy egy hónapot. Én az utóbbi években eléggé egyedülállóként rendezkedtem be, ezért persze nem érzem a mai könnyű, digitális világban olyan nehéznek ezt az egy hónapot. Persze majd gondolok rá, és azt is tudom, hogy állhat akármennyi karakterből egy levél - az nem egyenlő egy öleléssel, egy másik hajába szaglással, egy fültőbe elejtett csókkal. Szerencsére ezekből az elmúlt napokban elég sok volt, együtt voltunk rengeteg időt, szentivánéjeltünk, stb...

Szóval Kedves, hamarosan felszáll a géped, és külön kontinensen leszünk egy darabig, de nem kell aggódni, mindjárt találkozunk: Bon voyage!