A múlt héten említettem, hogy majd beillesztek pár ködös képet, ha már egyszer ködbe burkolózott pár napra a város. Egész nap tartott, fel sem szállt, minden tejben úszott. Nem vettem nyakamba a várost, nem mentem fotózni, csak egyik délután, hazefelé kattintottam pár képet, illetve másnap a város szélén. Ezekből válogattam össze párat, egy bejegyzésnyit...

Szívesen végigmásztam volna a városon ködben, olyan jó, hangulatos képeket csinálni, de aztán mégsem alakult úgy egyik nap sem, hogy ráérjek...

Egyik sokszor ábrázolt klisé, a ködbe vesző emberalak. Alapjáraton nem vadásztam erre a beállításra, de amikor láttam magam előtt sétálni az embereket a járdán, valahogy nem sikerült kihagynom:P Igaz sötétedéskor már nehéz elkapni a fókuszt, mert ugye az AF ilyenkor felejthető gyengépp gépeknél (én manuál obit használtam).

Szántóföld a város szélén, a közelben árokba dőlt kamiontól eljövet fényképeztem le. Tetszik, ahogy szép lassan elvész a kerítés.

Munkából hazafelé menet álltam meg az út közepén, szemből érkezik egy busz, akkor este a kékes-lilás színek uralták a várost, s így a képeimet is.

Tűzcsap a város széle után. Már azon is meglepődtem, hogy a szántóföld mellett tűzcsap van, az meg már csak hab volt a tortán, hogy ennyire színtelen közegben piroslott:)

Piroslámpánál...

Egy ilyen kanyart egyenesített ki a kamion, amelyikhez kimentem. Nem volt semmi komoly, az árokba borult félig-meddig, senki sem sérült meg, a kamion is csak helyenként horpadt meg.

Kétszer akartak elütni a zebrán e napokban. Attól, hogy köd van, sokan még nem lassítanak. Mint ahogy télen is. Egyre több elektronika, egyre jobb téli gumi, egyre később fékező, és gyorsabban hajtó sofőrök. Nem azt mondom, hogy hússzal menjen, de azért nem illik 65-70-el szaggatni a ködben úgy, hogy sprintelni kelljen emiatt a zebrán.

Az egyik kedvenc képem, a nőt már messziről kiszúrtam, direkt felé mentem, egy lámpa alatt várakozott a hídnál, jó kép lett volna, de ő elindult egy kis közön át, sebaj, így sem rossz:)

Gyöngyös partján...