Dohányzóban: Majd szólnom kell Zsóttinak, hogy segítsen beállítani a telefonomon a GPS-t. - mondja Bonyi. - Miért? Tegnap hazafelé megint eltévedtél? Bár nálad előfordulhat...
Klubban: F*szomat! Inkább menjünk le a fősulis klubba! - mondj az egyik kicsit ittas srác a haverjának, a fősulis klub közepén...
Klubban: Szar az élet. - mondja egy ismerősöm, mire én: Két nőt farkalsz egyszerre és még te mondod, hogy szar az élet baz'meg?! - hát de nem igazam van? De. Pont.
Beszélgetésben: Lesz majd valamikor egy focimeccs.. bla-bla ..Budapesten, arra én mennék, ha lehet. - mondja Bonyi, mire én: Most gondold át amit mondtál, és próbáld elképzelni, hogy engem ez érinteni fog-e, egy pesti focimeccs. - Ja, igaz...
Kajáról való beszélgetésben: Olyat csináltam, a torkomat nyalogatom, hogy visszaidézzem. - írja Dani.
Hanzsnál: Az ágy mellett guggolva Hanzs megszólal: Ja, kéne egy puff. - ekkor bepattintottam a "Legelő" című számot a Youtube-on a Pál Utcai Fiúktól (PUF). - Tessék.
- aztán húsz perc múlva eltörtem a széket, úgyhogy tényleg kell minimum egy puff:P
Hanzsnál: Te megetted az összes uborkát? - mondja Hanzs, tartva az üres üveget. - Nem, csak kettő volt benne. - ekkor Hanzs TEHÁT nézését előveszi. - Jó igen, megettem az összes uborkát... mondtam lesütött szemmel.
Sütős-chaten: Na. Én évek óta magyarázom, hogy bográcsban kéne muffint sütni (az egész bogrács egy nagy muffin lenne). Sokan azt mondják lehetetlen, faterom szerint akár még megoldható lenne, sütőpálcákkal, csak az alapötlet az eleve hülyeség. - írom chaten, mire kapom a helyeslő választ, majd később, mikor elemeztük, hogy nem sülni meg a belseje: akkor a sütés felénél ki kell fordítani az egészet. Középen benyúlsz, és kifordítod, mint egy pulcsit... - írom, mire a válasz: vagy 2 fél muffint kell összevarrni gumicukorfonállal :D:D
Színházban: Lassan átírhatod a Mondatokban címét Heti Bonyi-ra. - mondja Betti nevetve, mire felelem: Nem szokott olyan sűrűn szerepelni benne. - aztán elgondolkodva egy másodpercre a távolba nézek: Na jó de...
Színházban: Na most megnyugodtam, hogy nem csak én vagyok ilyen alulöltözött, nem tudtam, hogy van dresszkód. - mondja nekünk Czapkó Antal az előadás utáni fogadáson farmerban és pólóban, ahova egy kosármeccsről mentünk fotózni (én zöld kapucnis pulcsiban), és nem mellesleg a vendégek 98 százalékban kiöltözve voltak jelen. Azért az est folyamán mindig a kezemben volt a gép, hogy lássák dolgozom, csak egyszer mentem egy kört anélkül, végig is mértek sokan:S
