A cím alapján rögtön gondolhatunk a Faithless slágerre (bár a sláger helyett inkább az alkotás, vagy zenetörténeti művet használnám), szóval gondolhatnánk a dalra, de ez nem az a bejegyzés lesz:) Mondjuk imádom Faithless zenéit, koncerten is voltam már, de most maradjunk annál a verziónál, hogy: Ha Isten DJ lenne...

Ha Isten DJ lenne, akkor az egész bolygónk, az emberiség, a fűszálaktól a hegyekig, egy gigantikus (és most használnám a kibsztt nagy jelzőt is) mix lenne. Ebben a mixben megmutat mindent a nagy Öreg, a tracklistben vannak szürke, monoton számok, ami az egyhangú életszakaszunkat jelzik, vannak felkapottabb slágerek amik, bulikon, jó családban, örömök alatt, nyáron, s minden olyan pillanatban szólnak, amikor boldogsággal tölt el minket valami.

De bekerülnek a rossz ütemek is, amik nem egy szép levezetést követően jönnek az ember életében, hanem váratlanul és kegyetlenül beüt a basszus ott és úgy, amikor nem számítunk rá. Egyes időszakokban a potméterek jobban fel vannak tekerve, máskor lent maradnak. S van amikor bedugva marad a fejhallgató s nem halljuk az egészet, nem tudjuk merre tovább. Ha a DJ szemfüles, akkor hamar feldob egy másik lemezt, az ilyen elágazókban pedig sokszor nem is számít, hogy miképp kezdünk táncolni rá... Ha villámlik, az csak a stroboszkóp, a dörgés meg a tűcsere alatti pattogás stb...

Szóval ha Isten DJ lenne, akkor ez az egész, ami körülvesz bennünket, egy fucking nagy mix lenne, amihez egy krva jó borító tartozik...

Belebonyolódhatnék még számos ilyen hasonlatba, de most nem bírom a képzavart és így is akadt már egy-kettő, amit ki kellett szednem, tehát maradjunk az ajánlott videónál, amelyben Isten a DJ, és lemezjátszókkal alakítja az életet.

Azért mennyivel könnyebb lenne minden így, bár egész nap lemezelnie kellene az Öregnek, hogy minden frankó legyen, viszont így sem rossz, hogy csak egy-egy szegleten tesz rendet, s állítja be normálisra a tempót...