Boldog karácsonyt! - ez volt a legtöbbet említett mondat, amit hallottam, olvastam, mondtam. Ezen a héten Bonyi javallatára karácsony alkalmából az ünneppel kapcsolatos mondatokat szedtem össze. Túl sokat nem jegyeztem fel sőt, egyet sem, itt ülve a nappaliban épp azon töröm a fejem, hogy mik is voltak...
Karácsony van, szállj ki már kicsit a gépből! - mondja fater öcsémnek, aki bent punnyadt a gép előtt. Benéztem hozzá, dumálni kicsit, meg nézni mit csinál, valami focis játékot nyúzott, ezért három másodpercen belül elhagytam a szobáját.
Elég volt? - kérdi Anya vacsora közben. - Igen, teli vagyok. - válaszolom - Szedjél még, egyél még egy kicsit. - Nem kérek, kidurranok, most egy darabig semmit sem. - Jól van. Mindjárt vágok nektek tortát.
Krshszrrsskkrrrsszz! - "mondja" a csomagolópapír sokunk kezében.
Gábor! Leütnéd az Antit? - kérdi bátyámat barátnője, Orsi, mire tesóm: - Miért ütném? - Mert állandóan fényképez! - panaszolta a lány. KATT-KATT - fűzte hozzá két másodpercen belül a fényképezőgépem:)
Hmmm. Vajon ezt kitől kaptam? Idén is mindent Vas Népébe csomagoltál? - kérdik tőlem idén is. Szeretem én is a szép csomagolópapírokat, de nem bírom nézni az átadást követően max 1,5 perces élettartamukat, így újságpapírba burkoltam mindent ebben az évben is.
Te nem vagy normális! - mondja anya, mikor az egyik csomagban műanyag edényeket talál, amikben legutóbb kaját vittem el itthonról. Anya "imádja", amikor hazaviszem az edényeket, most így tálaltam, viccből:)
Huááááááááá! Hihihihihihi! - kb. így reagált öcsém ajándékára, jó volt nézni, ahogy begolyózik az örömtől. Összességében sok ajándékot kapott, de nem csak ő, mindenki más is. Voltak nagy örömök, mind a nagy, mind pedig a kis dolgok láttán is:)
Jujjjj! Biciklit? Lesz saját biciklim? Majd nevethettek, amikor tanulok bringázni! - mondja anya, miután megkapta a bicajt. Tud biciklizni, csak olyan rég volt már az, hogy újra kell tanulni:) Lehetőség lesz!
Te milyen állatot hoztál itt az előbb? - kérdi tőlem mama, mert átmasíroztam a nappaliba Flat Ericcel a hónom alatt. Tavaly nem hoztam haza, de most blogomon meglátva anya megkért, hogy ne feledjem. Fotók már készültek róla és persze utólag láttuk, hogy a családi fotóra is rákerült:P
Grrrrrr! - mondja bátyám csomagolóanyag letépése közben - vagyis, akkor még nem. Hiszen szenvedett vele, rágta, rángatta, amíg ki nem ismerte a szorosra csomózott masni titkát.
Ezért nem szeretek ébresztő óra nélkül lefeküdni, mert akkor későn kelek. - mondom anyának álmosan délben. - Én már fent vagyok reggel óta - mondja anya. - Én is korán keltem! Felkeltem hétkor, megittam egy kávét, megettem féltálca sütit, aztán visszafeküdtem aludni! - válaszoltam imigyen semlegesítve ezzel késői ébredésem és magyarázva a reggelre megcsappant sütikészletet.
Imádom ezt a filmet! - mondom anyának, amikor kezdődik a "Ház a tónál". Még szerencse, hogy egyikünk sem emlékezett már a csattanóra, s annak mikéntjére, így tördelgetve ujjainkat izgultunk a végkifejlet alatt:)
Bétóven hat? - kérdem furcsán, amikor látom az ajánlót a tv2-n: Beethoven 6. Basszus, délután, amikor megláttam, hogy kezdődik a három, akkor még kérdeztem is, anyáéktól, hogy vajon mi a fenének csináltak belőle harmadik részt, na erre kiderül, hogy már hatos is van. Pfff...
