Tegnap este stand up comedy-n voltam Zsóttiékkal. Mondanom sem kell, hogy össze-vissza röhögtük magunkat, a végén pedig könnyes szemekkel kapkodtuk a levegőt. Mogács Dániel és Kiss Ádám volt a porondon.

Mogács Dániel nagyon jól bemelegítette a közönséget. Szerinte Bokros Lajos egy nagy szőr, és ha kint felejtik olló nélkül a sarkon, akkor egy hét múlva a sintér simán elviszi, s nem érdekli az sem, hogy szemüveges a kutya. No meg azt is mondta, hogy az a nő (akinek olyan agyonszilikonozott papucsszája van, s megint nem jut eszembe a neve), szóval az a nő olyan, mint aki leszopott egy méhkast. És milyen igaza van:P

Persze visszaidézni poénokat nem nagyon lehet, mert a sok röhögés közepette simán elfelejti az ember. A sok röhögés, amiből egyszer már túl sok lett. Van az a pillanat, amikor már eltorzul az arcod, folynak a könnyeid, nem kapsz levegőt, csak valami elcsukló hang jön ki torkodon, s nem akarod, hogy a nevettető újra megszólaljon, mert rosszul leszel. Kiss Ádám simán hozta ezt a szintet. A többi sztorijától is simán rosszul voltam, úgyhogy egy igazán jó este volt a tegnapi:)

Azok a részek, amikor Kiszel Tündés rémemlékeiről mesélt, és Tünde lányát le-Citadellázta, s majd közölte, hogy Donatella nem más, mint a Himnuszból a balsors, aki valami nagyon rosszat tett, hogy Kiszel lányaként reinkarnálódott, na azok a részek annyira kiborítottak, hogy amikor szlovén raftingos élményeit mesélte a cickány csoportvezetővel, én már ne is kaptam levegőt.

Volt egy bónusz vicc/történet, amire azt mondta terjesszük. Annyit röhögtem, hogy nem emlékszem tisztán rá:P