Tegnap este elmentünk moziba és megnéztük a régóta (közel egy éve) várt Fel! (UP!) című új Pixar-remeket. Remek: mert jó volt, tetszett, csak valami még kellett volna hozzá.

Az nagyfilmet megelőző kisfilm, a Partly Cloudy nagyon tetszett. Beillesztem, bár idővel törölni fogják a youtube-ról. Ha már nincs fent katt ide, hátha újra felkerült. Imádom a gólyát, az első két bébivel, imádom a mérges felhőt, szuper az egész:)

A nagyfilm: nagyon jó a bevezetése, rögtön nevettem az foghíjas kislányon, az egész ismerkedési sztorin, mindenen. Nem unatkoztam a film alatt, egy percet sem, érdekes, nem vettem észre elhúzott részeket, laposabb jeleneteket. Aztán egyszer csak vége lett, s még ücsörögtem volna egy kicsit a vásznat bámulva, mert némi hiányérzetem akadt. Azt nem tudom, hogy mi volt az a szál, aminek elfelejtettek pontot tenni a végére, így jöttünk ki és máris másról beszéltünk. (Konkrétan arról, hogy túl komoly mozis-társ voltam. Na ja, rossz passz).

A karakterek rendben voltak, a zsörtölődős öreg, a cserkész-céltudatos kisfiú, a hülye, és nagyon kutyás kutya, na meg Kevin, a színes madár, akit talán a legjobban imádtam:) A gonoszt nem csíptem annyira, mint ahogy hordájában is voltak negatív dogok. Remélem ez volt a céljuk, mert nem csíptem az öreget. A film után fél órával már jobban tetszett, mint kijövetelkor, az utóvéleményem hamar formálódott. Tehát azt mondom, hogy nézzétek meg, viszont nem értek egyet azokkal, akik Wall-E meséjéhez viszonyítva azt mondták, hogy ez jobb. Nálam még mindig a kis robot űrszerelme a nyerő, a látvánnyal, a gépbe varázsolt érzelmekkel.

Ajánlott, nézzétek meg, és vetessetek magatoknak UP poharat, mint ahogy azt én is kölyökmód tettem:) Most valahogy erős vágyat érzek arra, hogy elutazzam Dél-Amerikába, de nem repülővel vagy ilyesmi, hanem egy házzal, amit a lufik repítenek...